Van-e értelme az XLR kábelek használatának? Tényleg jobban szól? Van-e értelme olyan kábelnek, amely egyik oldalon RCA, a másikon XLR csatlakozókkal szerelt? Ha mindig is szerette volna tudni a választ, de eddig elsiklott felette, most itt az alkalom: lerántjuk a leplet a szimmetrikus/aszimmetrikus összeköttetésekről!
Kezdjük mindjárt az XLR megnevezés eredetével, amelyről megoszlanak a vélemények. Egyrészt az XLR nem más, mint az eXternal Line Return rövidítése, de az eredeti gyártóra, a Cannonra utalva cannon csatlakozóként is találkozhatunk vele (nem tévesztendő össze a japán Canon fényképezőgép gyártóval). Az eredeti széria a „Cannon X” volt, aminek következő változatát kiegészítették egy rögzítő „szerkezettel” (angolul „Latch” – „Cannon XL”), majd később szilikongumi tömítéssel látták el (gumi: „Rubber”). Így született az XLR mozaikszó. A digitális összekötő kábelek közül az RCA-val szereltek a koaxiális, az XLR csatlakozóval szereltek az AES/EBU kábelek. (Audio Engineering Society (AES) / European Broadcasting Union EBU)
Bármelyik megnevezés is helytálló, az vitathatatlan, hogy a hifi rendszerek építése során a cél mindig az adott kategóriában legjobb hangminőség elérése. Ha egy audio rendszer kábelezése elmarad az optimálistól, gyengébb annál, az a hangminőség szempontjából egyenes utat jelent a kudarchoz: a csúcskategóriás berendezések csak a színvonaluknak megfelelő kábelezéssel képesek a maximumot nyújtani, a lehető legjobbat érdemlik, különben a hangminőség sajnos csorbát szenved. A nem felsőkategóriás eszközök is profitálnak a jobb minőségű kábelek használatából, érdemes – természetesen az árkategória figyelembevételével – a tudásukhoz mérten kiszolgálni őket.
Az ördög mindig a részletekben lapul és nincs ez másként a hifi világában sem: soha nem áshatunk túl mélyre. Az analóg és digitális összekötő kábelekkel kapcsolatosan ezért gyakran felmerül a kérdés: van-e és ha igen, mi a különbség az RCA és az XLR csatlakozás között? Mi a teendő, ha egy készüléken mindkettő rendelkezésre áll? Tovább bonyolítva, mit tegyünk, ha pl. egy szimmetrikus kimenettel rendelkező D/A konvertert egy olyan előerősítőhöz vagy integrált erősítőhöz csatlakoztatnánk, aminek nincs szimmetrikus bemenete? Szerezzünk be egy adaptert? Vagy gyártsunk/gyártassunk egy olyan kábelt, amely egyik felén RCA a másikon pedig XLR csatlakozós?
Mielőtt kiveséznénk ezt a témát, nézzük a két csatlakozó külső megjelenését: a legfontosabb különbség azonnal látszik, mert az XLR csatalakozók robusztus felépítésűek, szimmetrikusak, 3 tűvel szereltek, az RCA-k pedig legtöbbször kisebbek, aszimmetrikusak és csak 1 tű van bennük. Az XLR csatlakozók három érintkező pontja ideális a szimmetrikus jeltovábbításra, amikor két egymással pontosan ellenfázisban változó audio jelet küldenek át egyidejűleg. A 3-pólusú érintkezők 1-3-ig vannak számozva, az 1-es érintkező mindig a föld/árnyékolás, a 2-es érintkező a melegpont (+), a 3-as pedig a hidegpont (-). (Néhány gyártó felcseréli a 2-es és 3-as csatlakozót, ami fázisfordítást okoz, ezért minden esetben érdemes meggyőződni a készülék csatlakozóinak bekötéséről!)
A szimmetrikus/XLR kábelek legfőbb előnye, hogy jelveszteség vagy interferencia nélkül képesek a hangjelek hosszabb távolságokra történő továbbítására. Jobb jel/zaj arányuk miatt – különösen hosszabb kábelek esetén – sokkal jobb hangot nyújtanak, mert nagy hosszakon a kábelek antennaként működnek. Az RCA kábelek hajlamosak az interferenciák felvételére, az XLR kábelek ezzel szemben stabilabbak. Az eredmény? Kevesebbet kapunk a nemkívánatos dolgokból: kevesebb zaj, kevesebb zúgás, kevesebb búgás. A robusztusabb felépítés miatt az XLR kábelek legtöbbször tartósabbnak is bizonyulnak.
Hangstúdiókban, ahol nagyon hosszú mikrofon kábelekre is szükség lehet, könnyű belátni a szimmetrikus összeköttetés előnyeit. Az otthoni hifi rendszerekben ez leginkább nagyobb zeneszobákban és monoblokkok használata esetén merül fel, amelyeket a hangsugárzók közvetlen közelébe helyezve rövidebb hangfalkábelre van szükség, de ez egyúttal hosszabb összekötő kábelt igényel. Ha az előerősítő nem a hangfalak között, hanem oldalt, például a hallgatói pozíció közelében van, akkor elképzelhető, hogy akár 10-15 méteres kábelre lesz szükség – ilyen hosszúság esetén már egyértelműen az XLR csatlakozás a jobb választás.
Ha eltekintünk a hosszúság áthidalásától és pusztán a hangminőség oldaláról közelítjük meg a témát, akkor a legfontosabb kérdés nem más, mint hogy az összekötendő eszközök valóban szimmetrikus felépítésűek, vagy az XLR aljzatokat csak „dísznek”, vevőcsalogatónak szerelték rájuk? Az ugyanis, hogy egy készüléken van XLR csatlakozó, még nem garantálja, hogy szimmetrikus is! Kellemetlen meglepetés olyan high end végfokkal találkozni, amelyen ugyan van XLR és RCA bemenet is, de belül az XLR aljzatot azonnal átkötötték az RCA-ra – értelemszerűen ebben az esetben az XLR kábel teljesen felesleges!
Valódi szimmetrikus megépítés esetén azonban az XLR összeköttetés szinte kivétel nélkül mindig jobb hangminőséget kínál, bölcs döntés tehát azt választani az RCA helyett. Ugyanakkor, ha egy összekötő kábel egyik végére RCA a másikra pedig XLR csatlakozót szerelnek, akkor a jel aszimmetrikus lesz, ezért ez a megoldás csak abban az esetben javasolt, ha két olyan eszközt kell összekötni, amelyeken csak az egyik vagy csak a másik csatlakozás áll rendelkezésre. Ilyenkor, a praktikum miatt, az XLR/RCA vagy RCA/XLR adapterek használata, attól függetlenül, hogy egy újabb közdarabként befolyásolják a hangminőséget, egy elfogadott megoldás. Az adapterek használata olyankor merül még fel, ha valaki egy kifejezetten jó minőségű (és drága) interkonnekt kábeltől nem szeretne megválni, abban a reményben, hogy belátható időn belül szert tesz egy olyan berendezésre, amellyel már adapter nélkül használhatja. Van azonban még egy fontos szempont! Az XLR kimeneteken gyakran magasabb (4V) feszültségű a jel az RCA csatlakozás 2 Voltjához képest, ezért, ha például egy CD játszót XLR kimeneten csatlakoztatunk az erősítő RCA bemenetéhez, akkor az extra jelerősség túlhajtja azt.
Látható, hogy a szimmetrikus/aszimmetrikus kábelek használatával kapcsolatos kérdések igen sokrétűek, ha még a fentiek elolvasása után is bizonytalan a választást illetően, javasoljuk, hogy kérjen tanácsot valamelyik AudioQuest Ponton!
A SCHNERZINGER termékpaletta minden analóg összekötő kábele RCA és XLR, a digitális kábelek pedig RCA koaxiális és AES/EBU csatlakozással egyaránt elérhetőek.
