Lerántjuk a leplet az MQA formátumról

A hi-res audio, a nagy felbontású audio, azon belül pedig az MQA olyan hívószóvá vált a mai digitális audio lejátszásban, amely – ha tetszik ha nem – megkerülhetetlen. Rántsuk le róla a leplet és lássuk mit is takar! Veszteséges vagy veszteségmentes?
Az MQA egy veszteséges tömörítési eljárás és egy fájlhitelesítést alkalmazó audiokodek, amelyet Bob Stuart, a Meridian egyik alapítója hozott létre 2014-ben, és amelyet eredeti szándákaik szerint kiváló minőségű audio streamingre és fájlletöltésre fejlesztettek. Egy egyedi, az MQA által „origami”-nak keresztelt hajtogatási technikát alkalmazva az információt hatékonyan csomagolják be, úgy, hogy a stúdiófelvétel minden részletét megőrizzék. Az MQA dekódolásra képes hardver vagy szoftver képes „kibontani” az MQA fájlt, és feltárni az eredeti mesterfelbontást. A fájl „autentikált (hitelesített)” is, ami (elméletben) garantálja, hogy a stúdió, az előadó vagy a lemezkiadó végleges masterfelvételéről van szó.

Az MQA azt ígéri, hogy az MQA kódolt fájlok bármilyen eszközön lejátszhatók, sokkal kisebb fájlméret mellett és az eredetinél jobb a hangminőségben. Az MQA ehhez egy szabadalmaztatott veszteséges tömörítési technikát alkalmaz, amellyel az audiofájlt egy veszteségmentes (FLAC) tárolóba „hajtogatják” elsősorban az online streaming célú méretcsökkentés érdekében. A lejátszáshoz, a „hajtogatott” fájl „kibontásához” a végfelhasználó részéről egy MQA tanúsítvánnyal rendelkező hardverre vagy szoftverre van szükség.

Egyre növekvő ismertsége, viszonylagos népszerűsége és megkerülhetetlensége ellenére nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az MQA a megjelenése óta viták kereszttüzében áll. Ezek nagy része abból ered, hogy egy veszteséges formátumot használnak az állítólagos leghangzáshűbb zenei élmény biztosítására, mert ez a megközelítés szöges ellentétben áll „a veszteségmentes minőség a legjobb” filozófiával. Az MQA formátum tehát azt állítja, hogy a veszteséges módszer ellenére sokkal kisebb fájlméret mellett jobb minőséget biztosít, mint a veszteségmentes fájlok, például a FLAC, de hogyan működik?

Lényeges megérteni, hogy valójában mit tesz az MQA a zenével és hogyan jön létre egy MQA file, de az MQA-eljárás jogvédett, ezért a működésével kapcsolatos magyarázatok nagy részével kapcsolatban nemigen tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk azokat. A végfelhasználó szemszögéből tekintve a kódolás során az eredeti zene lényegében bekerül egy „fekete dobozba”, a másik oldalon pedig már a kódolt MQA zene jön ki. Ha ezután ezt az MQA-kódolt fájlt egy másik MQA dobozba töltjük, a zene újra hallgatható lesz. Az MQA tulajdonképpen fogja az eredeti, nagy felbontású stúdiófelvételt, majd egy többlépcsős folyamat során „összehajtogatja” (tömöríti) azt és egy 44,1 kHz-es vagy 48 kHz-es konténerfájlban tárolja. Az eredeti fájl mintavételi frekvenciája határozza meg a konténerfájl eredményül kapott mintavételi frekvenciát. Az MQA kapszulázási eljárása veszi az eredeti hi-res tartalmat és a saját kódolási eljárásuk révén a magas frekvenciájú sávokat tömöríti és adatként tárolja, majd beágyazza azt az alacsonyabb frekvenciájú sávokba. Ezután az így kapott 44,1 kHz-es adatok, a rétegzett adatfolyamok és egy végső „javító” adatfolyam eljut a lejátszó eszközhöz, ahol együttesen 48kHz/24 bit-es adatfolyamként kerülnek elosztásra, amelynek 48kHz/16 bitre csökkentett része egy normál 48kHz/16bit-es D/A konverterrel is lejátszható. Ez az MQA kódolási folyamatának eredményeként létrejött file-nak a szabványos 20Hz-20kHz közötti sávba eső hangrészletére igaz, ez az amelyet bármely DAC-on lejátszik a kiegészítő információk (a 20kHz feletti hangtartalom) megszólaltatásához pedig egy MQA tanúsítású eszköz szükséges, amellyel az kibontható és visszajuttatható a fájlba a nagy felbontású lejátszáshoz.

A három lépéses MQA dekódolási folyamatot az MQA zenei origaminak nevezi. Az MQA Core dekóder az első „kibontást” szoftveresen (például a TIDAL alkalmazásban) végzi el a fájl 88,2 kHz-re vagy 96 kHz-re történő kibontásával. (44.1 → 88.2, vagy 48 → 96). Az MQA Renderer akár a hordozható eszközökben is megtalálható és képes a következő két kibontást elvégezni, miután az MQA Core dekódertől megkapta az adatokat. (88,2 → 176,4 → 352,6, vagy 96 → 192). Az MQA Full Decoder pedig mindhárom kibontási lépést egyetlen eszközön belül végzi el, és az MQA állítása szerint ez szükséges a legmagasabb minőségű reprodukció eléréséhez.
Az MQA-sávok tehát a teljes stúdióminőséghez szükséges összes adatot magában a fájlban elrejtve vagy „összehajtogatva” juttatják el a hallgatóhoz. Ez azt jelenti, hogy minden egyes kibontással több adat kerül elő a jobb minőségű lejátszás érdekében. A legfontosabb kérdés persze, hogy milyen eszközre van szükség az MQA lejátszáshoz? Az MQA-fájlok különböző konfigurációkkal játszhatók le, amelyek lehetővé teszik a fájl különböző rétegeihez való hozzáférést, és minden egyes kibontással az eredeti stúdió master fájlból több kerül elő, és nagyobb felbontás érhető el. Az MQA lejátszásnak alapvetően négy változata létezik: nincs kibontás, MQA Core dekódolás, MQA Core dekódolás hardveres megjelenítéssel és teljes dekódolás és MQA renderelés. Attól függően, hogy a rendszer hogyan van konfigurálva, mindegyik különböző kibontásokat hajt végre, hogy a fájlban elrejtett információkból ezzel egyre többet tárjon fel – lássuk ezt a gyakorlatban!
Nincs kibontás. A nyers, hajtogatott MQA-fájl, bármilyen eszközzel lejátszható, mivel nincs szükség dekódolásra.
MQA Core dekódolás. Ez az a pont, ahol az első kibontás megtörténik. Az MQA Core Decoder hitelesíti, dekódolja a teljes dinamikatartományt, és az aktuális lejátszási beállításokhoz igazítja. Ez történhet szoftveresen (pl. TIDAL, Audirvana, Roon) vagy hardveresen, amely egy MQA Core dekóderrel történik. Ezen a ponton a fájl 88,2 vagy 96 kHz-re van felskálázva. MQA Core dekódolás hardveres megjelenítéssel. Ennél a lejátszási módszernél a szoftver és a hardver kombinációját használják a fájl további kibontására. Az MQA Core dekódoláshoz hasonlóan a szoftver dekódolja az MQA 24 bit/44,1 kHz-es fájlt, és 24 bit/88,2 kHz-re csomagolja ki. Ez a fájl ezután a hardveres renderelőbe kerül, ahol 24 bit/352,8 kHz-re bővül. Teljes dekódolás és MQA Renderelés. A teljes dekódolás és MQA renderelés csak MQA tanúsítvánnyal rendelkező hardverrel lehetséges, és ez az MQA fájlok optimális lejátszási módja. Ehhez a kibontás vagy feldolgozás minden szakasza a hardveren belül történik, amely a különböző dekódolások és a renderelés elvégzése előtt az érintetlen MQA-fájlt kapja meg. Ez jellemzően a lehető legjobb minőség, és a fájlok felskálázása legfeljebb 768 kHz-es felbontásig lehetséges.

Jóllehet, akár MQA CD lemezek is kaphatóak már (emlékszünk a HDCD-re?) az MQA technológia a felhasználók számára mégis elsősorban a Tidal Master felbontású zenefájlok elérhetősége és lejátszhatósága kapcsán a legérdekesebb, a „Master” megnevezés pedig ebben az esetben azt jelenti – legalábbis a Tidal és az MQA állítása szerint – hogy ezzel a szerző által „autentikált” jóváhagyott verziót hallgathatjuk, amire a stúdióban az áldását adta és alkotói szándékának megfelelőnek ítélte. Nem tisztünk pálcát törni az MQA „veszteséges nagy felbontású” technológiája felett, de megjegyezzük, hogy vannak olyan előadók, akik kivonultak a platformról és ennek hangot is adtak, mint például Neil Young, aki egészen egyértelművé tette, hogy a Master nála van, nem a Tidal-nál. Ahelyett, hogy belefolynánk egy parttalanba hajló vitába, elég annyit mondanunk, hogy az az ígéret, hogy az MQA-nak hála minden jobban fog szólni, méghozzá jelentősen jobban, egyszerűen nem igaz. Vannak felvételek, amelyek valóban jobban szólnak, jónéhány ugyanúgy és olyan remasterek is vannak, amelyek egyenesen rosszabbul. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy az MQA képesség egyre inkább megkerülhetetlen az online hálózati audio lejátszásban és előnyben vannak azok a gyártók, akiknek D/A konvertere MQA képes.

Az AudioMe kínálatában az AudioQuest Dragonfly hordozható D/A konverter és fejhallgató erősítő család minden tagja támogatja a Tidal Masters (MQA) lejátszást iPhone-ról és Android okostelefonokról egyaránt. MQA Rendererként a DragonFly Black, Red és Cobalt elvégzi a fent említett kibontási folyamatot. A Silent Angel Rhein Z1 Z1 plus szerverek és a Munich M1/M1T lejátszók ugyancsak MQA tanúsítású eszközök és képesek az MQA adatfolyam kicsomagolására, majd USB-n összekötve egy MQA képes D/A konverterrel, az MQA rendererként használható tovább.
Összegezve a fentieket, tehát az MQA ha nem is varázslat, de megfelelő audio eszközök használatával és a megfelelő forrásanyaggal magas minőségű hálózati lejátszást tesz lehetővé.