Gondolatok az impedanciáról

Mit jelent a hangsugárzók 8/4 Ohm impedanciája, mit fejez ki az XdB érzékenység, mitől „nehezen hajtható” egy hangfal, milyen összefüggések érvényesek ezekre a paraméterekre?

A hangsugárzók névleges impedanciájának megadásakor a gyártók egy átlagértéket közölnek, amelyet legtöbbször kiegészítenek egy minimummal, a legalacsonyabb értékkel, amellyel az erősítőnek meg kell majd birkóznia. Az impedancia ugyanis a frekvencia függvényében folyamatosan változik, eltér a névleges értéktől. Általában azt az értéket szokták megadni a gyártói specifikációkban, amely a legjellemzőbb az adott hangsugárzóra. A 4-8 Ohm névleges impedancia általánosnak tekinthető, de a 4 Ohm és az alatti tartomány kezeléséhez stabil erősítő szükséges.

De mit is takar az érzékenység? A megadott érzékenység (pl. 90dB 1W/1m vagy 90dB/2.83V/1m) leegyszerűsítve a hangsugárzó hajthatóságát mutatja. 1W teljesítménnyel hajtva 1 méterről mérve egy 90 dB érzékenységű hangfal értelemszerűen 90dB hangnyomásra képes.  A gyártók azonban „trükközhetnek” kicsit: ha a hangsugárzó érzékenységét 2.83V/1m-ben adják meg, de annak névleges impedanciája nem 8 Ohm, hanem alacsonyabb, akkor az érték lefelé korrigálandó: 4 Ohmos hangsugárzó esetén 3dB-el, 6 Ohmos esetén pedig 1.5 dB-el (2.8² ≈8) tehát egy 4 Ohmos 86dB/2.83V/1m érzékenységű hangfal „valódi” érzékenysége csak mintegy 83dB. Miért fontos ez? Azért, mert a minőségi Wattok sokba kerülnek és 3dB hangnyomás emeléshez már kétszeres teljesítményre van szükség!

Általában a 90dB és annál magasabb érzékenységű hangfalakat tekintjük érzékenynek, a 100dB felettieket kifejezetten érzékenynek – itt leginkább tölcséres, sok esetben egy utas hangfalakat találhatunk, amelyek egy együtemű csöves triódás visszacsatolás nélküli A osztályú erősítővel is meghajthatók. Ellenben pl. egy magnetosztatikus planár hangsugárzó, amelynek érzékenysége csak 83dB, névleges impedanciája pedig csak 4 Ohm már egy „erőművet” igényel, szinte nincs az a teljesítmény, amit ne venne szívesen. A másik kritikus területet azok az elektrosztatikus hangfalak jelentik, amelyeknek impedanciája egyes frekvenciákon akár 1 Ohm körüli értékekre is leeshet, itt már csak a legstabilabb nagy teljesítményű végfokok állják meg a helyüket. A végfokok stabilitása (a stabilitás ebben az esetben gyakorlatilag a tápegység megépítésére vonatkozik) tehát általában akkor kritikus szempont, ha tartósan 4 Ohm vagy az alatti impedanciát kell hajtaniuk magas hangerőn, különösen abban az esetben, ha az érzékenység is alacsony. Hogyan jelentkeznek a meghajtási problémák? Nos, a legrosszabb esetben bekapcsol az erősítő védelme, de már ezelőtt is egyértelműen hallható, hogy a végfokból „kifogyott a szufla”: a hang felkeményedik, összezuhan a tér, a megszólalás erőtlen. Ilyenkor is meg kell azonban különböztetni azt, ha a végfok egyébként stabil lenne, csak a teljesítménye kevés, attól a szituációtól, amikor a meghajtási problémák a teljesítménytől függetlenül jelentkeznek.

Legyen szó azonban bármilyen rendszerről – kis vagy nagy teljesítményű, csöves, tranzisztoros, vagy FET-es végfokról, monitor sugárzóról vagy álló hangfalról, sztatikusról vagy tölcséresről, érzéketlenről vagy érzékenyről – mindegyikük ideális összeköttetést igényel, amelyhez az Audioquest kínálatában minden árszinten megtalálhatóak a megfelelő hangsugárzó kábelek.