Ragyogásra született – Sanne Bezem interjú

Ernst Neve interjúja Sanne Bezemmel, az Okki Nokki új tulajdonosával. (hvt magazin: 2023 július/augusztus)

Bár jómagam ritkán nyitottam Johan-ra (Sanne édesapja) az ajtót, évente csak párszor találkoztunk, de legalább a müncheni High End kiállításon megvoltak a közös örömteli pillanataink. És ez azért különleges, mert a rotterdamiak és az amszterdamiak általában nehezen jönnek ki jól egymással. Legalábbis Johan erre tanított engem – de mi voltunk a kivétel ez alól a szabály alól.

Több mint 30 évet átölelő ismeretség után sem volt ez másként. Így nehezen tudtam beszélgetni a lányával, Sanne-val az Okki Nokki márka fennmaradásáról, ami az én fejemben örökre Johanhoz kötődik – eltartott egy ideig amíg feldolgoztam magamban ezt a gyászt.

Nagy gyász

A fentieket teljesen beárnyékolja az a gondolat, hogy Sanne mit érezhet. Az édesapja fiatalon történő elvesztése miatti gyász már eleve felfoghatatlan, nem beszélve arról a döntésről, hogy folytatni akarja-e az üzletét. Ez egy szinte elvárhatatlan döntés lenne bárki számára, annyira nehéz. Milyen lehetett akkor ez egy 19 évesnek?

Mert Sanne ennyi idős. Minden gondolat, amit az interjúval kapcsolatban végigjátszottam a fejemben csak nehezítette a dolgomat, és gondolom Sanne helyzetét sem könnyítették meg. Egy beszélgetés a feleségemmel aztán rávezetett a helyes útra, nevezetesen arra, hogy eleve el sem tudom képzelni, mi járhat Sanne fejében. És hogy talán jó ötlet lenne magammal vinni a lányomat, Mabelt a találkozóra, mert egyedül érkezve talán megfélemlíteném Sanne-t a megjelenésemmel.

Egy csiszolatlan gyémánt

Nos, Sanne-ról már a legutóbbi müncheni High End kiállítás alkalmával szereztem egy benyomást, amikor többször is láttam őt az Okki Nokki standjánál, amelyet ő – az édesanyjával együtt, aki tanácsokkal és segítséggel látta el – lelkesen és buzgón felügyelt és vezetett…

Láttam, ahogy magabiztosan a kisujja köré tekerte az egyik analóg nagyágyút, Michael Fremer újságírót és vinyl-szakértőt, amikor Sanne bemutatta neki a legújabb Okki Nokki-t. Fremer először azt hitte, hogy egy hostess-szel van dolga és ő csinálja a bemutatót, de a lány lelkileg darálthúst csinált belőle, amikor azt mondta: „Okki Nokki, dehogyis, nem létezik, ez az enyém. Ez én vagyok.” Ekkor kezdtem el sejteni, hogy milyen fából faragták ezt a fiatal hölgyet. Ez az érzésem pedig csak tovább erősödött a vacsora során. Miközben valami kamionos étteremben ültünk, és asztalterítő nagyságú hússzeleteket faltunk, kipróbálta, hogy mi a különbség a borjú- és a sertésszelet között. Az igazit választotta, vagyis a borjúhúst. Sanne Bezem olyan lett számomra, mint egy csiszolatlan gyémánt a fekete arany világában. Kegyesség, hűség, barátság… és a zene. A csiszolatlan gyémánt képén kívül van még valami más is, ami Münchenben bukkant elő. Egy olyan piacon, ahol az emberek néha nem a legkedvesebbek, most a hűség és a barátság jeleit láthattuk. Sanne elmondta, hogy mindenhonnan kapott segítséget és vigaszt. Segítséget a müncheni szállításban, a stand felépítésében, a foglalásokban, mindenben, ami ezzel jár, valamint üzleti tanácsokat és sok mást. Johan iránti tiszteletből, de talán sokkal inkább maga Sanne iránti tiszteletből, aki jelezte ugyanezen emberek felé, hogy folytatni akarja az Okki Nokki-t. Aztán azt láttuk, hogy ez a két hölgy teljes meggyőződéssel dolgozik az Okki Nokki standjánál és segítenek az embereknek. És azokon kívül, akik szavakkal támogatták őket, voltak olyanok is, akik ezt azzal tették, hogy ott helyben rendeltek Okki Nokki-t. Nem azért, mert extra kedvezményt kaptak, hanem azért, mert ez tűnt helyesnek. Ígéret, hűség, barátság… és a zene. Ez izgalmas, nemigaz? Mindenesetre a csillagok állása most megfelelőnek tűnt számukra.

A minőség az első

Sanne jelezte, hogy ismer egy helyet Rotjeknorban, ahol találkozhatnának az interjú miatt. Neki amúgy is ott kellett lennie, hogy megnézzen néhány legújabb generációs lemezmosót, mielőtt azok elhagyják a gyárat és elindulnak a vevőkhöz. Ez az üzenet önmagában is sokatmondó és rendkívül reménykeltő. Egyetlen Okki Nokki sem megy ki az ajtón előzetes minőségellenőrzés nélkül. Úgy tűnik, Sanne nagyon rövid idő alatt sokat tanult. És tudja azt is, hogy van még mit tanulnia. Ki kell találnia, hogyan és hol gyártsák majd az Okki Nokki-kat, kik pontosan a vásárlók, mi az előtörténetük, hogyan kell megszólítani őket, stb. stb…

Mindenképpen el akart vinni minket a Tai Wu-ba, egy autentikus kínai étterembe, ahol ő és az édesapja minden héten vacsoráztak. Mabel-t és engem is már azelőtt az ujja köré csavart, mielőtt még egyetlen rákot is elfogyasztottunk volna.

Kislányból igazi személyiség

Miután a pincérek melegen üdvözölték Sanne-t, tapasztalt vendégként és háziasszonyként mindannyiunknak a legfinomabb ételeket rendelte, és nem sokkal később elfoglalta a helyét az interjúszobában. Persze az emlékekről is beszélt, hogy Johannal sok időt töltöttek együtt kinn a városban és otthon egyaránt. Nemcsak vacsorázni jártak gyakran és ettek finomakat, hanem Johan a munkáját is hazavitte magával. Szó szerint, mert otthonról dolgozott. A Bezem-háztartás már Sanne egészen kicsi korától kezdve a zenéről, a (csöves) erősítőkről, a hangszórókról, a lemezekről és a lemezmosásról szólt. És arról, hogy a digitális rendszerek minősége nem elég jó, nem beszélve a vezeték nélküliekről. Ahogy Sanne előásta a történeteket, mindig Johan-t láttam a szeme csillogásában és a mosolyban az arcán. Sanne minden erőfeszítés nélkül váltott át a múltból a jelenbe, ahogy elmesélte, milyen természetességgel hozta meg a döntést, hogy folytassa az Okki Nokki történetét. Bár korábban soha nem gondolt volna komolyan erre, felismerte, hogy ez szinte eleve elrendeltnek tűnik. Vegyük például azt a tanfolyamot, amelyen szülővárosában, Bredában tanul. Vállalkozói kiskereskedelmi menedzsment (ORM). Ilyet nem lehet csak úgy kitalálni, ugye? A tanulmányairól ugyanolyan szenvedéllyel beszél, mint a lemezmosásról, és lassan a róla alkotott kép átváltozik: „Johan lányából” „az Okki Nokki tulajdonosává”. Anélkül, hogy ezt valaha is észrevette volna, valójában már gyerekkorától kezdve belé nevelték a valódi hangzásvilághoz kapcsolódó karriert, vagy legalábbis annak szeretetét, és ezt az mostanra már akár egy fogódzónak is nevezhetnénk.

A határ a csillagos ég

Ahogy mesélte a történetét, Sanne percről percre egyre nőtt. Biztos vagyok benne, hogy ez azért történt, mert közben egyre jobban érezte magát, de míg a beszélgetésünk elején egy fiatal hölgy ült velem szemben, ahogy telt az idő egyre inkább kezdett igazi vállalkozónak tűnni. Igaz, van a természetében, vérmérsékletében némi makacsság, de a szociális intelligenciája már annyira fejlett, hogy úgy tűnik, számára a határ a csillagos ég.

A sok nemzetközi forgalmazó bonyolult kérdéseire érzéssel válaszol. Ha problémák merülnek fel, azokat megfelelően oldja meg. És ha kétségek merülnek fel, segítségül hívja a mellékállásban készenlétben álló embereket, így pillanatok alatt puszta tulajdonosból megoldóemberré válik és bármikor képes önállóan (is) irányítani a céget. Hirtelen eszembe jutnak a holland hangtechnikai cégek, amelyekre amúgy is büszkék lehetünk. A lista nem túl hosszú, és olyan cégekre gondolok, mint pl. a Crosley, Crystal Cable, Dutch & Dutch, Mola Mola, Siltech, Van den Hul és a Vogel’s, hogy csak néhányat említsek. Ha most kiemelem a sorból a Crosley-t, a Crystal Cable-t és a Vogel’s-t, akkor Merel Parlevliet, Gabi Rynveld és Gerdi Vogels személyében rögtön a holland audioipar három legbefolyásosabb női szereplőjét láthatjuk. Valami azt súgja nekem, hogy végül Sanne Bezemet is hozzáadhatjuk majd ehhez a listához. Bizonyára a csillagos ég a határ?

Készen áll az audio világ Sanne Bezemre?

Az utolsó dim sum-ot is elpusztítva (és hihetetlenül megégettem a számat azzal, amelyikben forró leves volt), Mabel feltette az este kérdését, és arról érdeklődött, hogyan viselik Sanne barátai, társai az utóbbi időben bekövetkezett átalakulását. A fiatal hölgyből hirtelen fiatal felnőtté vált, amikor azt válaszolta, hogy az osztálytársai valójában semmit sem értenek, hogy miről beszél, amikor az Okki Nokki minden csínját-bínját elmeséli nekik. Az általuk stresszesnek érzékelt dolgok aztán tényleg eltörpülnek ilyenkor, különösen, azzal az örvénnyel összehasonlítva, amelyben Sanne találta magát. Ez az élethelyzet egy szempillantás alatt katapultálta őt a való életbe. A vállalkozói lét, amit most szükségszerűen és gyorsan sikerül a sajátjává tennie, teljesen idegen a többiektől. „Nekik is tudniuk kellene ezt.” – sóhajtott fel Sanne. Számomra ez a megállapítás volt az este revelációja. A gyártás Kínából Hollandiába való áthelyezéséről szóló megjegyzésekkel együtt, amelyeket jelenleg is vizsgál, a meglévő, valamint a későbbi modellek továbbfejlesztésével együtt, amelyet szintén vizsgál, minden jel arra utal, hogy Sanne maradni fog és viszi tovább a céget.

Titkon azt hiszem, hogy Sanne készen áll arra is, hogy az Okki Nokki-t a következő szintre emelje. Okki Nokki 2.0 verzió, a következő szint, amit csak akarsz. Már csak egy kérdés maradt, talán a kulcskérdés: Sanne készen áll a (hang)világra, de vajon az is készen áll-e Sanne-ra? Számomra nem kétséges, hogy innovatív forgószélként száguld majd át rajta. Őt tényleg arra teremtették, hogy ragyogjon, mint a lemezek, amelyek tisztára mosva jönnek le egy Okki Nokki lemezmosóról.