Hifi szótár

A - Á

A-osztályú erősítő - olyan erősítő, amelynek aktív elemei ( tranzisztor, MOSFet ) vezérlőjel nélkül olyan mértékű konstans áramot hordoznak, amekkora áram egyáltalán folyhat a terhelésen ( hangsugárzón ) keresztül. Amikor vezérlőjel érkezik, a kimeneti feszültség a vezérlőjel ütemében ingadozik, s a terhelésre juttatja a nyugalmi áram kisebb vagy nagyobb hányadát. Ha nincs vezérlőjel, a nyugalmi áramból eredő teljesítmény hőenergiává alakul ( energia megmaradás törvénye ). Az A-osztályú erősítőknek, ellentétben az AB- és különösen a B-osztályúakkal, nincs un. keresztezési torzításuk a jel nullátmeneteinél.

AB-osztályú ( ellenütemű ) erősítő - olyan erősítő, amelyen vezérlőjel hiányában csekélyebb nyugalmi áram folyik, mint az A-osztályú erősítőn, s ezért kevésbé melegszik. A jel pozitív, illetve negatív félhullámait más-más aktív elem dolgozza fel. Az állandó ide-odakapcsolgatás folytán ugyan úgynevezett keresztezési torzítás lép fel, viszont a munkamegosztás révén lényegesen nagyobb kimenőteljesítményt lehet elérni, s nem kellenek hozzá túlméretezett hűtőbordák. A tisztán B-osztályú erősítő torzítása általában túl magas, a konvencionális erősítők csaknem mind AB-osztályúak.

AC - Alternating Current - a váltakozó áram

A/D átalakító (analóg - digitális átalakító) - olyan áramkör, amely a folyamatos ( analóg ) jelet diszkrét, egész számokkal ( digitekkel ) kifejezhető digitális formába alakítja át.

AFC - Automatic Frequency Control - rádióáramkör, amely a közelítő pontossággal beállított rádióvevőt automatikusan állomásra hangolja, illetve elhangolódását megakadályozza.

Aktív doboz - aktív hangsugárzó - elektronikus keresztváltót és a sávosztásnak megfelelő számú teljesítményerősítőt tartalmazó hangdoboz konstrukció. Az aktívdobozokat közvetlenül az előerősítőről lehet vezérelni.

Akusztika - a hang keletkezésével, terjedésével, átvitelével, rögzítésével, reprodukálásával, mérésével és hatásával foglalkozó tudományág.

Akusztikus rövidzár - a "legveszélytelenebb" rövidzár típus, ugyanis maradandó károsodást nem okoz.
A hangsugárzó membrájának első és hátsó oldaláról érkező ( alacsonyfrekvenciás ) hanghullámok ellentétes fázisban találkozván, kioltják egymást.

Akusztikus visszacsatolás - zúgó, fütyülő vagy permanensen morajló, nemkívánatos zajjelenség, gerjedés. Akkor keletkezik, ha a hangsugárzó hangenergiája a mikrofonba vagy a lemezjátszó hangszedőjébe jut, majd újra megjelenik a hangsugárzón.

Alaphang - a hallható zenei hangok összetevőinek legmélyebb komponense, azaz az első harmonikus.
Ez határozza meg a hang tényleges magasságát.

ALC - Automatic Level Control - automatikus kivezérlés vagy szintszabályzás.

Aliasing - A/D átalakítás, a mintavételezés közben fellépő hatás. Amikor a műsorjelet digitálisan feldolgozzák, a jel teljes spektrumát "két példányban" kapják meg, s a kettőt éppen a mintavételi frekvencia választja el egymástól. Ha ezek túlnyúlnak a mintavételi frekvencia felén, a két spektrum átfedésbe kerül.
Ez a többszöröződés később, amikor a digitális jelet visszaalakítják analóggá, olyan jeleket állít elő, amelyek az eredeti hangképben nem voltak benne (aliasing torzítás).

Amplitúdó - a hangrezgéseket mennyiségileg jellemző paraméter. Az amplitúdó a mindenkori legnagyobb pillanatnyi érték, amelyet valamely időtől függő fizikai mennyiség felvehet.

Amplitúdó-moduláció - lásd Moduláció

Analóg - a folyamatosan változó mennyiségek tetszőlegesen kis értékeket is felvehetnek, így tehát az egyik mennyiséget egy másfajta, de vele pontosan megegyező nagyságú mennyiséggel jellemezhetjük (v.ö. "analógia"). Például a növekvő hangnyomást vele analóg módon növekvő feszültséggel vagy (lemezjátszóban) növekvő barázdakitéréssel idézzük elő. Közepes követelményeknek így kis költségek árán is eleget tehetünk; magas követelmények esetén meredeken növekednek a költségek.

Analóg/Digitális átalakító (A/D átalakító) - áramkör, amely a folyamatos (analóg) jelet diszkrét, egész számokkal (digitekkel) jellemezhető formába alakítja át. 

ANRS - (Automatic Noise Reduction System) - Automatikus Zajcsökkentő Rendszer. - lásd  

Antennák - a nagyfrekvenciás jeleket gyűjti össze a rádióvevők számára. A hordozható készülékeknek általában beépített antennájuk van. A hifi-rádióvevőkhöz külső antennát kell csatlakoztatni. Különféle antennatípusok ismeretesek. A helyi adókat egyszerű dipóllal is venni lehet (keresztdipóllal minden irányból). A távoli adókat csak nagynyereségű antennával lehet venni. Építhető olyan antenna, amely nagyon erősen irányított, és csakis a venni kívánt irányból gyűjt össze a jeleket. A forgatható antennákat távolból (a készülék mellől) irányítható motor állítja a megfelelő irányba. A legtöbb URH-antenna úgynevezett Yagi-típus, amelynek előnye, hogy egyszerű felépítésű, elkészítéséhez kevés anyag kell. Újabb időkben antenna alatt a kábeltelevíziós társaságok antennahálózatát értjük. 

Antennaellenállás - az antennának az antennacsatlakozóra vonatkoztatott névleges impedanciája. Rádióvevőkön ez az érték 75 ohm (asszimetrikus) vagy 300 ohm (szimmetrikus).

Antiskating - lásd skating hatás

Aszimmetrikus be(ki)menet - a közhasználatú hangfrekvenciás készülékeknél elterjedt megoldás.
A bemeneteket és kimeneteket úgy alakítják ki, hogy az egyik pont a jel be-, illetve kivezetésére szolgál, a másik pedig visszavezeti és egyben árnyékolja a jelet.

Automatikus szalagfelismerés - a magnókazetta testében ablakszerű kivágások vannak, s ezek tudatják a készülékkel (amely ezt felismerni képes), hogy milyen szalagfajtát használunk. A krómkazetta kivágása a kazettatest szélén van, a törlési ablak közelében. A metálszalagnak két további "ablaka" is van. Régebbi metáltípusokról még hiányzik ez a jelzés, márpedig akkor a magnó (hacsak manuálisan be nem állíthatjuk) hamisan állítja be az előmágnesezést, ha pedig a krómkivágás is hiányzik, akkor még a korrekciót is.

Auto Reverse - bizonyos magnókon nem kell megfordítani a szalagot vagy a kazettát, mert ezek a gépek szalagvégen önműködően is irányt tudnak váltani. A nívósabb készülékek nem is játszanak (vagy tekercselnek) egészen a szalag végéig, hanem fotodióda segítségével felismerik a befutószalagot, és máris irányt s eközben természetesen csíkot is váltanak. Némely magnón ezt az automatikát folyamatosan játszóberendezéssel kombinálják. Az oda-visszajátszó orsós magnók általában megkettőzött magnófejekkel és kettős hangtengellyel vannak felruházva. A kazettás típusokon inkább forgathatóan képzik ki a teljes fejegységet.

Aux (Auxiliary) - az erősítők tetszőleges rendeltetésű nagyszintű bemenete magnók, képmagnók, CD-játszók, rádióvevők, tévékészülékek stb. számára.

Azimut - Fejmerőlegesség. A magnófejek fejrésének pontosan függőlegesen kell állnia, merőlegesen a szalag futásirányára. Ellenkező esetben leromlik a magasátvitel- és a sztereó kép. Újonnan vásárolt készüléken érdemes ellenőrizni, fejcsere alkalmával pedig természetesen pontosan be kell állíttatni a fejmerőlegességet.

Azonoshullámú szelektivitás - (Gleichwellenselektion, Capture Ratio) Ez a paraméter adja meg (dB-ben), hogy valamely adóállomás térerejének mennyivel kell meghaladnia az ugyanezen a frekvencián sugárzó többi adó térerejét.

Árnyékolás - a készülékek és kábelek védelme a környezet zavaró elektromágneses terei ellen.
A készülékek fémházát földelik, a kábeleket pedig hajlékony dróthálóval (harisnyával) borítják.

Áthallás - a műsorjel "átszivárgása" két szomszédos csatorna között. Mivel a térhatású hangátvitel azon alapul, hogy a két csatorna műsorát egymástól elválasztva dolgozzák fel - Sztereofónia -, az áthallás rontja a térhatást. Az áthallási csillapítás azt fejezi ki, hogy mennyivel nagyobb a műsorjel a szomszéd csatornából átszivárgott, nemkívánatos jelnél. Hanglemezek áthallási csillapítása 25, a sztereó rádióadásoké 40 decibelt érhet el. A CD-játszók, DAT-magnók áthallása 90dB.

Átmásolódás (kopíreffektus) - a feltekercselt magnószalagon lévő felvétel spontán átmásolódása az egymáson fekvő szalagrészek között. Különösen kényesek a nagykivezérlésű részletek, valamint a magasabb frekvenciák. Meggyorsítja az átmásolódást a magas hőmérséklet, s az, ha a szalagot hosszú ideig tárolják feltekercselt állapotban. Csökkenti az effektust, ha a hőmérséklet viszonylag alacsony, s ha a szalagot időről időre átcsévélik. A magnószalag minőségét az úgynevezett átmásolódási csillapítás jellemzi. Decibelben adják meg; minél nagyobb a szám, annál jobb a szalag.

B

Balansz-szabályzó - az erősítő bal és jobb csatornájának hangerejét szabályozza egymáshoz képest. Pontosan középre állíthatjuk vele a "sztereo színpadot", akkor is, ha a szoba akusztikája aszimmetrikus, vagy ha a hallgatóság nem pontosan középen ül, illetve, ha a műsoranyag két csatornája nem egyforma hangerejű.

Basszreflexdoboz – lásd Hangsugárzók

Basszus - Mélyhangtartomány.

Bázisszélesség - a két hangsugárzó egymástól való távolsága; a sztereó "színpad". A bázisszélesség a szoba akusztikájától és a lejátszóberendezéstől is függ. Első megközelítésnek képzeljünk el egy egyenlőoldatú háromszöget: ennek csúcsaiban helyezkedik el a két hangsugárzó és a zenehallgató személy. Általában mindig adódik egy optimum, egy "sztereó szék", egyetlen személy számára, tehát érdemes kísérletezni.

Befutószalag - a magnószalag két szélén felragasztott, strapabíróbb, általában színnel is jelölt szalag, amely jobban elviseli a ki-befűzéssel járó igénybevételt, mint a tényleges magnószalag.

Bekapcsolási áramkorlátozó – a transzformátorok és a tápegység kondenzátorai a bekapcsolás pillanatában igen nagy áramot vesznek fel, s az áramlökés kioldhatja a lakás (vagy a készülék) biztosítékait. Ezért az áramfelvételt egy előtétellenállással korlátozzák.

Belt Drive - lásd Szíjhajtás (angol), lemezjátszóknál, magnóknál.

Bemenet - minden olyan csatlakozás az erősítőn, magnón stb., amelyen keresztül a készülék elektromos jelet fogad valamely másik készüléktől.

Bemeneti érzékenység - rádióvevők és erősítők jellemzője. Rádiókon az a legkisebb antennafeszültség µV-ban, amelyet valamely rádióvevő éppen fogadni képes, és elfogadható jel-zaj arányt redményez. Minél kisebb ez az érték, annál jobb a készülék. Az érzékenység monó üzemmódban körülbelül 20dB-lel alacsonyabb, mint sztereóban. Erősítőkön érzékenység gyanánt inkább a bemeneti feszültséget definiálják: ez az a millivoltban (mV) megadott feszültség, amely az erősítőt névleges kimeneti teljesítményig vezérli, ha a hangerőszabályozóját max. állásba hozzuk.

Bemeneti fokozat - a "tuner tunerje", a rádióvevő első fokozata, amely a nagyfrekvenciás antennajelet fogadja és feldolgozza.

Bemeneti impedancia - az erősítő bemenetének komplex (frekvenciától függő) ellenállása, amelyet csatakozáskor figyelembe kell venni, mert ez terheli a forrás kimenetét.

Betamax - a japán Sony cég által kifejlesztett és 1978-ban az európai piacon is bevezetett, házi használatra szánt videorendszer. Elsőnek ebben a rendszerben írták fel a ferdén sorakozó képcsíkokat sűrűn, tehát sorköz nélkül egymás mellé. A Betamax 1,87cm/s szalagsebességgel és 5,83m/s letapogatási sebességgel dolgozik. Kazettája kisebb, mint a VHS rendszer kazettája, műsorideje meghaladja a 3 órát. Nemrég továbbfejlesztették; egyebek között megjavították a képminőségét, de kompatibilis maradt a régebbi Betamax-szal. A Betamax piaci részesedése elmarad a VHS-é mögött.

Bit - a digitális (logikai) információ legkisebb egysége. Bináris, tehát kétféle állapota lehet.

Bitszám - a digitális, "Pulse Code Modulation" (PCM) rendszerek 8-, 14-, 16-bitesek (stb.) lehetnek. Minél több a bit, annál pontosabban lehet meghatározni a digitálisan feljegyzett jel értékét, s annál finomabb lesz a felbontás (vagyis annál kisebb lesz a "hézag" az egyes jelszintek között). A magasabb bitszám magasabb dinamikának felel meg, és csekélyebb felbontási zajt hordoz. Minél magasabb a bitszám, annál nagyobb költséggel jár az A/D, a D/A átalakító és a többi áramkör megépítése is, azonkívül annál nagyobb tárolókapacitásra van szükség. Megkülönböztetnek (pél Bias - lásd Előmágnesezés

Bielliptikus - lásd TűgeometriaBináris - kettes számrendszer szerinti érték. Mint ismeretes, a digitális technika a kettes számrendszerben dolgozik, tehát csak kétféle értéket ismer: az egyest és a nullát (a számítógép logikája szerint: "alacsony jelszint - magas jelszint").

Biradiális - lásd Tűgeometriadául) valódi és nem-valódi 14-bites rendszereket, mikor is a nem valódiak mondjuk 12+2 bitesek; az eredetileg 12-bites átalakítóhoz ilyenkor 2 pótlólagos bitet csatolnak (minden bit 6dB-lel növeli a felbontást). A nem-valódi rendszereknek magasabb a felbontási zajuk és a torzításuk is. Máskor a felbontást csupán akképp módosítják, hogy a digitális jelszintek "lépcsőit" egyenlőtlenül (nem-lineárisan) osztják el: a magasabb jelszintek közé durvább lépcsőfokokat iktatnak.

Brumm - brummogó zaj, amelyet leggyakrabban a hálózati feszültség beszűrődése okoz, frekvenciája ennélfogva (hazánkban) 50Hz vagy annak többszöröse. Általában akkor lép fel, ha nem elég jól árnyékoljuk az összekötő kábeleket, vagy rosszul földelünk egy-egy készüléket (esetleg egyenirányítás után nincs kellőképpen szűrve valamely készülék tápegysége).

Buffer-erősítő - speciális erősítőfokozat, amely nem a jelfeszültséget erősíti, hanem az egyes fokozatok elválasztását szolgálja. Elektromos szempontból nézve, egy rádióvevő (mondjuk) 5 kiloohmos kimenőellenállása a buffer közbeiktatása után néhány ohmra csökkenthető. Ennélfogva redukálható a bemenetek, illetve a csatorná közötti áthallás.

Burst hiba - a digitális technikában gyakorta használatos fogalom. Csomagszerűen fellépő hibákat jelöl, ellentétben az egyedi, véletlenszerű hibákkal.

Bypass - azt jelenti, hogy a bejövő jelet érintetlenül vezetjük át az erősítőn (vagy más készüléken).

Byte - az adategység angol elnevezése. Egy byte: 8 bit.

C - Cs

Cancel - Program törlése (angol)

Capstan - lásd Hangtengely

Capture Ratio - lásd Azonoshullámú szelektivitás

Cartridge - a hangszedő angol elnevezése (illetve: az USA-ban használatos 8-csíkos végtelenített kazettás magnószalag).

CD - (Compact Disc) - Digitális hanglemez: 12cm átmérőjű korong, amely potenciálisan több mint egy órányi műsort hordoz; egyelőre csak az egyik oldalát használják ki. (Újabban kisebb átmérőjű CDket is gyártanak.) Az információt lézerrel, apró lyukacskák (Pitek) formájában rögzítik, a PCM-rendszer szerint. A lyukacskák annyira parányiak, hogy bontják a fényt, emiatt a CD felszíne ezüstös-szivárványszínben ragyog. (Általunk ajánlott neve: ezüstlemez.) A korong felszínét védőfólia takarja, s mivel a letapogatás nem mechanikai úton történik, a CD nem használódik el, hacsak meg nem sérül. Elvben még a por, sőt, a vékonyabb karcolások sem rontják el (lényegesen) a hangminőséget, mert az elektro-optikai rendszer a lézersugár fókuszát mindenképpen a lyukacskákon tartja. Az esetlegesen megsérült információt hibajavító rendszer korrigálja. A CD-t belülről-kifelé tapogatja le a gép, kb. 500 fordulat/perc sebességgel kezdve, mely aztán fokozatosan kb. 200 fordulat/percre csökken. A digitális lemezjátszón az egyenfutásnak nincs jelentősége, mivel a gép az információt egy tárolón keresztül, pontos ütemben adja tovább a D/A átalakítóra. A digitális lemezjátszó extrém széles dinamikát közvetít, műsora gyakorlatilag zajtalan, játékideje pedig csaknem kétszerte meghaladja a hagyományos hanglemez műsoridejét.

CD4 - négycsatornás, Kvadrofón hanglemeztechnika: a hanglemez barázdái mind a négy műsorcsatornát (lényegében) külön-külön közvetítik, anélkül, hogy ezek szétválaszthatatlanul összekeverednének. Valójában a CD4 sem magát a négy műsorjelet közvetíti, hanem az ezekből formált 2 összeg- és 2 különbségjelet. Az előbbieket a hagyományos módon rögzítik, az utóbbiakat pedig egy 30kHz-es vivőfrekvenciára ültetve viszik át, szintén a bal, illetve a jobb csatornában. A CD4 lemezeket tehát különlegesen széles frekvenciaátvitelű hangszedővel kell letapogatni, utána pedig még egy speciális demodulátorra is szükség van, hogy visszaállíthassák a műsorjelből a négy csatorna eredeti jelét. A négy hangsugárzót külön-külön teljesítményerősítővel hajtják meg.

Chip - lásd Integrált áramkör

Chinch-csatlakozó - RCA-csatlakozó, "harangcsatlakozó": hangfrekvenciás készülékek be- és kimeneti csatlakozói, melyeket először az USÁ-ban alkalmaztak. Később széles körben elterjedtek. Koncentrikus kivitelűek: a középső száron fut a jel, a "harang" pedig visszavezeti és egyben árnyékolja a jelet.

CIRC - (Cross Interleave Reed-Solomon Code) - a Sony által kifejlesztett hibajavító rendszer PCM-készülékekhez, tehát például a CD-játszókhoz is. Lényege: az adatokat blokkokban csoportosítják, a blokkokat egy speciális rendszer szerint összekeverik, és ebben az új sorrendben rögzítik. Ha tehát egyes adatszavak megsérülnek, az információból csak kisebb részletek fognak hiányozni, s ezeket rekonstruálni lehet a megmaradó információból.

Clock - órajel, amely megszabja a digitális rendszerekben az adatfolyam áramlásának ütemét.

CLV - (Constant Linear Velocity). Minthogy valamely korong külső szakaszán több információ fér el, mint a belsőkön, a CD-játszó tárcsáját nem konstans sebességgel forgatják. Kis sugáron, a legbelső körön a korong gyorsan forog, majd a nagyobb sugarú körökön egyre lassul. Így marad konstans a letapogatási sebesség.

Compact Disc - CD

Compliance - lásd Engedékenység

Continuous power - folyamatos, tartós teljesítmény.

Contour - lásd Loudness

Crossover - lásd Keresztváltó

Crossover frequency - lásd Keresztváltó

Cueing - funkció a magnókon (illetve a CD-játszókon), amely lehetővé teszi, hogy gyorscsévélés közben belehallgassunk a műsorba. A zene ilyenkor természetesen felgyorsítva és csiripelésszerűen hallatszik.

Csatornaelválasztás - lásd Áthallás

Csillapítási tényező - a hangsugárzó (terhelő) impedaciájának és az erősítő belső ellenállásának hányadosa. A hangsugárzón belül tekercs mozog egy mágnes erőterében, s mint valami generátor, magas feszültséget is kelt, különösen a membrán túllengései alkalmával. Az eképp indukált áram fékezni fogja a túllengést. Minél kisebb az erősítő belső ellenállása, annál inkább gátolja a fenti áramot. A hangsugárzóból visszaérkező áram azonban megzavarhatja az erősítőt. Ha a magas csillapítási értéket csupán egy mindent átfogó visszacsatolással érik el, torzítások léphetnek fel. Az erősítő konstrukciójától függően a csillapítási tényező értékét 50 és 2000 között tekinthetjük optimálisnak.

Csipogó - a magashangszórók népszerű elnevezése.

Csoportfutási idő - ha valamely készüléknek különböző frekvenciájú jeleket kell egyidőben és gyorsan feldolgoznia, elvárjuk, hogy ezek a jelek azonos idő alatt jussanak el a készülék bemenetétől a kimenetéig. Ha ez a feltétel nem teljesül, a csoportfutási idő nem konstans (leegyszerűsítve a dolgot: nem hűséges a fázisátvitel. Ebben az esetben megváltozik a rendszer impulzusátvitele: a jel alakja és csúcsértékei. Ezt a hibát jól meg lehet hallani.

Csúcsszintű kivezérlés - az a kivezérlési szint, amelyen a magnófelvétel torzítása közepes frekvenciákon éppen eléri a 3%-ot.

D

D/A átalakító - Digitális/Analóg átalakító

Damping Factor - lásd Csillapítási tényező (angol)

DAT-magnó - újonnan bevezetett, szabványosított, kisméretű kazettával működő digitális magnó, amelynek felhasználási területe rendkívül széles: hangátviteltől az adatrögzítésig terjed. Hangátviteli minőséget tekintve a CD versenytársa (fő paramétereiket tekintve nagyjából azonosak).

dB - Decibel

DBX - lásd Zajcsökkentő rendszerek

DC (Direct Current) - Egyenáram (angol)

DC-erősítő - lásd Egyenáramú erősítő

Decibel - logaritmikus mérőskála (az amerikai A. G. Bell nevéből képezve). A decibel (dB) igen gyakran használt fogalom az (elektro)akusztikában: decibelben szokás megadni a különféle fizikai mennyiségek (hangnyomások, feszültségértékek stb.) arányát, s decibelben arányítják egymáshoz a hangintenzitást és az elektromos teljesítményt. A decibel viszonylagos érték. Ha viszont a decibelskála nullpontját az emberi hallásküszöbnél rögzítjük (amikor is a fájdalomküszöb 130 decibel), akkor az úgynevezett Fon-skálához jutunk. A fon a hangosság mértékegysége.

Deemfázis - lásd Utókiegyenlítés

Defeat - lásd Bypass

Dekóder - áramkör, amely mintegy "megfejt" és helyreállít valamely kódolt, tehát elváltoztatott jelet. A sztereó rádiókban például a sztereó dekóder válogatja külön az FM-multiplex jelből a bal és a jobb csatorna jelét.

Demagnetizálás - a magnófejek és a magnószalaggal érintkező egyéb fémalkatrészek egy idő után enyhén mágnesessé válnak, s ez növeli a zajt, csökkenti a magas hangok szintjét, és még torzítást is okozhat. Célszerű tehát a fejeket és a szalagvezetőket időről időre lemágnesezni, azaz demagnetizálni (speciális magnókazettával vagy egyéb demagnetizáló eszközzel), főleg a magnó javítása, beállítása után.

Demoduláció - a vivőhullámra ültetett műsorjel visszanyerése (lásd Moduláció).

Digitális - valamely folyamat leírása, illetve analóg mennyiség megjelenítése diszkrét, azaz egész számokkal. (Latin digitus=ujj, angol digit=szám. A hangtechnikában: modern eljárás, amelynek során sok-sok, de megszámolható és egész számokkal kifejezhető mennyiséggé alakítják az analóg feszültségértékeket. A digitális jelek ("van jel - nincs jel", helyesebben: "alacsony jelszint-magas jelszint") nem kényesek rá, milyen hordozóanyagon rögzítik őket, ezért a digitálisan feldolgozott műsoranyag mentes az alapzajtól és mindazoktól a torzításoktól, amelyeket a hordozóanyag okozhatna. A digitális technika paraméterei: a felbontás finomsága (bitszám) szabja meg egyebek között a dinamikát és a zajszintet, a mintavételezési frekvencia pedig a felső határfrekvenciát. A jelenlegi legjobb digitális rendszerek felbontása általában 24 bit, felső határfrekvenciája több mint 20kHz.

Digitális másolat - a digitális hangfelvételt kétféleképpen lehet átmásolni: a szokásos, analóg módon, valamint még digitálisan kódolt állapotában is, kikerülve a D/A és az A/D átalakítást. Ezáltal a másolat elvileg tökéletes marad: teljesen azonos az eredetivel.

Digitális/Analóg átalakító - (D/A átalakító) -tükörképe az A/D átalakítónak: visszaalakítja a digitális jelet analóggá, úgy, hogy ezt erősítőre, hangsugárzóra vezethessük. Lásd még PCM, PCM-processzor.

DIN 45500 - nyugatnémet szabványsorozat, amely a hifi-készülékekkel szemben támasztott minimális követelményeket rögzíti. Valóban csupán minimális követelményekről van szó, az értékesebb készülékek ennél általában sokkal többet tudnak. Előnye a DIN 45500 szabványnak, hogy még a mérési áljárásokat is definiálja, amelyekkel a hifi-készülékeket minősíteni lehet.

Dinamika - a hangkép egyik fontos jellemzője. Leggyakoribb értelmezése: a legnagyobb hasznos jel és a zajszint aránya, deciBelben kifejezve. A legjobb (direktvágású) hanglemez körülbelül 60, a CD és a DAT-magnó elvben 96dB dinamikát hordozhat. A hagyományos, analóg mesterszalag dinamikája 70dB körül jár.

Dinamikus hangszóró - lásd Hangszórók

Dinamikus mikrofon - lásd Mikrofonok

Dióda - félvezető eszköz, amely az áramot az egyik irányban átengedi, a másik irányban nem.

Dipólantenna - lásd Antennák

Direct Current Amplifier - Egyenáramú erősítő

Direkthajtás - (Direct Drive) A motor közvetlenül, erőátvitel nélkül hajtja meg a lemezjátszó tányérját (illetve magnókon a hangtengelyt vagy a csévélőorsókat).

Direktvágás - hanglemezvágás "élőadásról" nem készítenek magnófelvételt, hanem a keverőasztalról érkező műsorjelet a zene elhangzásával szinkronban a vágógépre vezetik, és lakklemezre vágják.

Dither - (Angol: reszket, remeg, "lebeg".) A digitális hangátvitelben erősen zavaró a kétféle állapotú jel alapzaja. Ezért "normál", analóg, folytonos spektrumú zajt kevernek hozzá, amely a maga "remegésével" elfedi a legalsó digitális "lépcsőfokokat". A zajszint, a dinamika romlik ugyan, de a hangminőség javul. Érdekes, hogy dither céljára nem vált be a mesterségesen keltett zaj. Jobb a mikrofonok vagy mikrofonerősítők stb. alapzaja.

DNL - (Dynamic Noise Limiter) - lásd Zajcsökkentő rendszerek.

Dolby - lásd Zajcsökkentő rendszerek.

Dómsugárzó - magas- vagy középhangszóró, amelynek membránja kupola alakú. A mai hifi-technikában ez a legelterjedtebb típus. Általában kevésbé színezett hangú (viszont kevésbé robusztus), mint a hagyományos, kónuszalakú membránnal ellátott hangszórók.

Döntési küszöb - a digitális technikában az egyes jelek vagy azt jelentik, hogy "igen", vagy azt, hogy "nem" (alacsony jelszint - magas jelszint). A kettőnek félreérthetetlenül különböznie kell, mind időtartamban, mind pedig feszültségben: A különbségnek meg kell haladnia egy előre definiált küszöbértéket.

Drift - (Frekvencia)csúszás, elhangolódás. Üzemközbeni melegedés hatására a rádióvevők gyakran elhangolódnak, nem maradnak pontosan az adóállomás frekvenciáján. Kivédi ezt a hibát az AFC.

Dropout - (Angolul: kiesés, kimaradás.) Hangerőingadozás, műsorkiesés. Általában a magnószalag hibája okozza, vagy az, hogy szennyeződés kerül a szalag és a magnófej közé. A digitális technikában mód van rá, hogy a kiesés okozta hibát kijavítsák, vagy ha ez nem sikerül, "elfedjék".

Dual-Capstan - kettős hangtengely

Dubbing - másolás szalagról szalagra.

Duoplay - két jelet a magnó más-más sávján rögzítenek, majd ezeket egyidőben játsszák vissza.

Dübörgés - mélyhangú, zavaró zörej a lemezjátszó hangjában. A mechanika (a motor, az áttétel és a csapágy) egyenetlenségei okozzák.

 

E - É

Effektív (hangkar)tömeg - képzetes érték: az a tömeg, amelyet a hangszedőtű "érez", amikor a hangkar-hangszedő rendszert továbbmozdítja. Az effektív tömeg nem azonos a hangkar tényleges tömegével. A hangkarhoz például különféle tömegű ellensúlyt használhatunk. Minél könnyebb az ellensúly, annál hátrább kell tolnunk, hogy kiegyensúlyozhassa a rendszert; a hangkar tömege eközben változatlan, az effektív tömege viszont megváltozik.

EFM - (Eight to Fourteen Modulation) - kódrendszer a digitális hangrögzítésben, azon belül a CD-technikában. Minden 8 adat-bitet 17 bit formájában rögzítenek, de ez utóbbiakból csak 14-et használnak. Ez a rendszer viszonylag alacsony felvételi adatsűrűséggel is egyszerű szinkronizációt tesz lehetővé.

Egyenáramú erősítő - (DC, Direct Current Amplifier) -olyan erősítő, amelynek fokozatai szorosan követik egymást, megtakarítva a korábbi kapcsolásokban szokásos csatolókondenzátorokat. (Erre utal az úgynevezett ICL-technika elnevezése is: ICL = input capacitor less, azaz bemenő kondenzátor nélküli.) Kondenzátorok helyett szervó-erősítővel gátolják meg, hogy egyenáram vagy alacsonyfrekvenciás zavarjel jusson a következő erősítőfokozatra.

Egyenfutás-ingadozás - lásd Nyávogás

EIAJ - (Electronic industries Associaton of Japan) A japán szabványosítási intézet.

Ekvalizátor - Equaliser - kiegyenlítő, (equal - egyenlő), áramkör, amely megváltoztatja a hangkép frekvenciaeloszlását. Lényegében hangszínszabályzó, amely azonban a spektrumnak nem csupán a két szélét emeli vagy vágja-, hanem ugyanilyen módosításokat végez a frekvenciasáv egy-egy közbülső szakaszán is. Az egyszerűbb ekvalizátorok 5 szakaszra osztják a spektrumot, a profi készülékek gyakran 10 vagy éppen 27 sávosak (oktáv-, illetve tercszűrők), s nemritkán egyéb tudományuk is van, igy például változtatni tudják az emelés-vágás meredekségét, vagy (a parametrikus konstrukciók) jobbra-balra el tudják mozdítani annak középfrekvenciáját.

Elektret mikrofon - lásd Mikrofonok

Elektromágneses indukció - fizikai jelenség: ha tekercs mozog mágnes légterében (avagy a mágnes terét mozdítjuk el a tekercshez képest), akkor a tekercs kivezetésein feszültség indukálódik. Ezt az elvet hasznosítják csaknem minden hifikészülékben (hangszedők, hangszórók!), vagy legalább valamelyik részegységében.

Elektrosztatikus hangszóró - lásd Hangszórók

Ellenállás - a különféle anyagok kisebb-nagyobb akadályt: ellenállást képeznek az áram útjában. Az ellenállás függ az anyag fajtájától, a hőmérséklettől, a méretektől. Az ellenállás mint alkatrész az egyik alapvető építőeleme a híradástechnikai (és egyéb elektronikai) készülékeknek. Az ellenállások értékükben, terhelhetőségükben, kialakításukban, pontosságukban a legkülönbözőbbek lehetnek.

Ellensúly - egyensúlyban tartja a lemezjátszó hangkarját, kiegyenlíti a hangszedő súlyát. Többnyire az ellensúllyal állítják be a tűerőt is.

Elliptikus tűhegy - lásd Tűgeometria

Előerősítő - fogadja a különféle műsorforrások (lemezjátszó, CD-játszó, tuner, magnó stb.) jelét, felerősíti a feszültségüket, szükség esetén korrigálja a frekvenciaátvitelt (hangszínszabályzás), és a jelet végül továbbadja a teljesítményerősítőre. A nívósabb előerősítőket gyakran külön építik meg, nem vonják össze a teljesítményerősítővel. Fono-előerősítő: az az előerősítő-fokozat, amelyre csak a lemezjátszó használatakor van szükség (RIAA-korrektor). A legtöbb erősítőbe és előerősítőbe már eleve beépítik, de gyakran önálló készülék gyanánt készítik el. Elő-előerősítő (MC-erősítő, headamp): olyan erősítő-fokozat, amelyre csak a mozgótekercses hangszedőknek van szükségűk. Ez is gyakran külön egységet képez.

Előfok - előerősítő

Előkiemelés - (preemfázis) A magashangok szándékos, szabványos kiemelése, abból a célból, hogy lejátszáskor majd helyreállítják az arányokat, s ezáltal csökkenteni tudják a zajt. Előkiemelést alkalmaznak például az URH rádióadásban (de a hanglemez-technika RIAA-korrekciója is lényegében ugyanezt a célt szolgálja). A digitális, PCM készülékeket előkiemeléssel vagy anélkül is lehet használni, s lejátszáskor a gép általában önműködően áll rá a helyes üzemmódra. Az előkiemelést µs-ban (mikroszekundum) adják meg, de ez átszámítható kHz-re is.

Előmágnesezés - nagyfrekvenciás segédáram, amelyet a műsorjellel együtt juttatnak a felvevőfejre. Az előmágnesezés beállítja a magnószalag munkapontját, azaz optimális feltételeket teremt a magnófelvételhez. Az előmágnesezés befolyásolja a magnófelvétel szinte minden paraméterét (Érzékenység, Maximális kivezérelhetőség stb.).

Előválasztás - lásd Memória

Engedékenység - hangszedők jellemzője. Arról tájékoztat, mennyire engedelmesen képes követni a hangszedőtű a barázdák kitérését. (Voltaképpen a hangszedőtű felfüggesztésének merevségére vonatkozó adat.) A tűhegy kitérésére vonatkoztatott erőhatás formájában definiálják, milliméter/Newtonban (mm/N). A nagyobb engedékenység előnyös paraméter, de nem lehet önmagában szemlélni. (Például, ha túlságosan engedékeny a hangszedő, túl mélyre csúszhat a hangkarhangszedő rendszer közös rezonanciafrekvenciája stb.) Általában a mágneses hangszedőtípusok engedékenyebbek, a mozgótekercsesek pedig merevebbek.

Erősítők - mindazon elektronikák közös neve, amelyek a jelforrások jelét fogadják, korrigálják, erősítik. Két fő csoportjuk közül az előerősítők feszültséget, a teljesítményerősítők lényegében áramot erősítenek.

Expander - növeli a jel dinamikáját, amennyiben megemeli a hangos, csökkenti a halk részek hangerejét. Ellentéte a kompander. Lásd még: Zajcsökkentő rendszerek.

Exponenciális tölcsér - lásd Tölcséres hangszóró

Érzékenység - elektroakusztikai készülékek jellemzője, amelyet készülékcsoportonként másképp definiálnak. Erősítőkön és rádióvevőkön: bemeneti érzékenység. Hangsugárzókon és fejhallgatókon: adott bemeneti erősítőteljesítményre megjelenő hangnyomás (specifikált körülmények között).

F - G

Fader - a műsor fokozatos elhalkítására, "elúsztatására" szolgáló potenciométer.

Fázis - a feszültség és az áram közötti idő-, illetve szögeltérés, amely ideális esetben konstans értékű. Fáziseltérés: ha kondenzátort vagy induktivitást helyezünk a jel útjába, megváltozik a feszültség és az áram egymáshoz való időviszonya. Tipikus fázishibát okoz például a hangsugárzók keresztváltója. A hiba bizonyos mértékig korrigálható ("minimálfázisú", "lineárfázisú" hangsugárzók).

Fehérzaj - az elektronok hőmozgásának zaja. Energiaeloszlása egyenletes, ennek folytán oktávonként 6 decibellel emelkedő jelleget mutat. A gyakorlatban előforduló zajok többsége fehérzaj-jellegű. A fehérzajt ha oktávonként 6 decibellel vágják, rózsazajt kapunk.

Fejdob - A forgófejes képmagnók részegysége: fémhenger, amelynek felső, forgó része a forgófejeket tartalmazza. Ugyanilyen fejdobot alkalmaznak a digitális hangrögzítésre használatos videómagnókban és a DAT-magnókban is.

Fejhallgató - Funkcióját tekintve: parányi, kisteljesítményű hangsugárzó amelyet azonban közvetlenül a fülünkre illesztünk, s ezáltal többé-kevésbé elszigeteljük magunkat környezetünktől. Működési elvüket tekintve a fejhallgatók ugyanolyan rendszerűek lehetnek, mint a hangsugárzók. Többségük dinamikus, az értékesebbek elektrosztatikus rendszerűek, ezekhez hálózati tápegység szükséges (az úgynevezett elektrét rendszerűekhez szintén adnak egy illesztőegységet, de azt nem kell hálózati feszültség alá helyezni). Kivitelüket tekintve zárt, illetve nyitott típusokról beszélünk; a zárt típus általában jobban izolál, a nyitott komfortosabb.

Felbontás - a digitális hangtechnika egyik fő jellemzőbe. A műsorjelnek a mintavétel során megállapított, pillanatnyi értékeit számokkal fejezik ki. Ezek csakis egész számok lehetnek, minek következtében a felbontás során megállapított érték folyvást eltér a valódi értéktől. A felbontási hiba zaj formájában jelentkezik. Ez az úgynevezett felbontási zaj a modulációs zaj egy különleges esete, amely csak digitális rendszerekben jelentkezik. Önmagában véve rendkívül halk, de zavaróan modulálja a műsorjelet. Zörejszerű karaktere miatt granulációs zajnak is nevezik. (A felbontási zaj annál kisebb, minél nagyobb a rendszer felbontóképessége, azaz bitszáma. Ahány bittel növelik a felbontás bitszámát, annyiszor 6 decibellel nő a rendszer jel-zaj-aránya. A 16 bites felbontással elvileg 96dB jel-zaj-arányt lehet elérni.

Felhangok - lásd Harmónikusok

Felharmonikusok - Harmónikusok

Felüláteresztő szűrő - Lásd Szűrők

Felvevőfej - lásd magnófejek

Felvételi korrekció - A magnó elektronikájának alkalmazkodása a különféle szalagfajtákhoz, abból a célból, hogy mindegyik szalagfajtán viszonylag kedvező magasátvitelt érhessünk el, viszonylag csekély zaj árán.

Ferrofluid - Mágnesfolyadék

FET - (Field Effect Transistor) - a szokványos bipoláris tranzisztor egy különleges változata: Előnye: kedvező nagyfrekvenciás tulajdonságok, csekély zaj, nagy bemeneti impedancia, termikus stabilitás, könnyű integrálhatóság (IC-gyártás).

Félvezető - Olyan anyag, amelynek vezetőképessége közbül esik a vezető, illetve a szigetelő anyagokén (az egyik irányban vezet, a másikban szigetel). A félvezetőket a legkülönbözőbb áramkörökben alkalmazzák (diódák, tranzisztorok, IC-k).

Fine Line - lásd Tűgeometria

Fiziológiai hangerőszabályozás - lásd Loudness

Flat - lásd Bypass

Flutter - Nyávogás

FM - Frekvenciamoduláció

FM-Multiplex - eljárás FM-sztereóadás sugárzására. A két csatorna jelét és a 19kHz-es PILOT (hordozó) frekvenciát kódolással összefoglalják, és együtt, mint sztereó multiplex (MPX) jelet dolgozzák fel. Az alacsony frekvenciájú sztereó multiplex jellel a nagyfrekvenciájú (hordozó) jelet modulálják. A rádióvevőben leválasztják a műsorjelet hordozóról, és monó képszüléken már meg is szólaltathatják. A sztereó készülékekben előbb még üzembe lép a sztereó dekóder, s szétválasztja a két csatorna jelét.

Fókusz-szervó - amikor a CD-játszó letapogatja az ezüstlemezt, a lézersugár fókuszának mindig a visszaverő réteg felületére kell esnie. A kisebb eltéréseket az objektívlencse gyors eltolásával kompenzálják - ezt nevezik fókusz-szervónak.

Folyadékkristályos kijelző - (LCD) - lapos kivitelű kijelzőegység, amely két plexi- vagy üveglapból és a köztük elhelyezett különleges folyadékból áll; feszültség hatására a folyadék megváltoztatja optikai tulajdonságait, s ilyenkor számokat, betűket is megjeleníthet. Az LCD-nek nincs sajátfénye: a környezet fényét veri vissza, ill. hátulról világítják meg. Előnye, hogy igen kicsiny a teljesítményfelvétele.

Fon - a hangerősség mértékegysége. (Értéke a hallásküszöbtől a fájdalomküszöbig, azaz 0-tól 130-ig terjed a decibelskálán.)

Fono-előerősítő - lásd előerősítő

Forgófej - lásd Letapogatási sebesség

Forgókondenzátor - rádióvevők hangolására szolgáló alkatrész, amelynek kapacitását változtatjuk a hangolás során. Belsejében két, fésűszerűen kiképzett fémlemez forog egymásba; anélkül, hogy érintkeznének. Minél mélyebben hatolnak egymás terébe, annál nagyobb a forgókondenzátor kapacitása. Olcsóbb rádióvevőkben kettős, a drágábbakban akár nyolcszoros forgókondenzátort is alkalmazhatnak; ez utóbbiak nyolc rezgőkört hangolnak egyszerre, szinkronban.

Fotodetektor - fényt érzékelő félvezető elem, amely a fény változásának megfelelően szolgáltat elektromos jelet. A CD-technikában: többnyire négy fotodiódából álló érzékelő egység, amely a CD-játszók lézersugarát (sugár- és tengelyirányban mozgatva) sávontartja. A fotodetektorokat más célra is használják, például magnókon a szalagvég érzékelésére.

Frekvencia - a másodpercenkénti rezgésszám. Egysége a hertz (Hz). A hangtechnikában használatos egységei még a kilohertz (kHz=ezer Hz), a megahertz (MHz=millió Hz) és a gigahertz (GHz=milliárd Hz).

Frekvenciaátvitel - a hifi-készülék legfontosabb funkciója, hogy a különféle frekvenciájú rezgéseket, tehát a minél mélyebbeket és a minél magasabbakat is közvetíteni tudja, a mindenkor helyes arányban. A két szélső érték közötti sávot nevezzük a készülék frekvencia(átviteli) tartományának. A frekvenciaátvitel grafikai megjelenítése a frekvenciajelleggörbe (pontosabban: amplitúdó-frekvenciajelleggörbe). Ideális esetben a rendszer nem változtatja meg a jel amplitúdóarányait. A görbe ilyenkor egyenes (lineáris). A valóságban sohasem egyenes: a sávszéleken lehajlik, s gyakran a sávon belül is kisebb-nagyobb kiemelések vagy beszakadások tarkítják, jelezve, hogy ezeken a szakaszokon a jel nagyobb (vagy kisebb), mint amekkorának lennie kéne. Ezt a hibát lineáris torzításnak nevezik, és dB-ben adják meg.

Frekvencialöket - a frekvenciaváltozás nagyságának mértékegysége frekvenciamoduláció alkalmával. A frekvencialöket a moduláló műsorjel amplitúdójától függ.

Frekvencia-moduláció - lásd Moduláció

Frekvenciaváltó - lásd Keresztváltó

Front end - bemeneti fokozat a rádiókon (angol). Újabban a lejátszóberendezés első szakaszát is így nevezik, tehát például a lemezjátszót a hangkarral és a hangszedővel (esetleg az előerősítővel) stb.

G

Glitch - zavaró átmeneti állapot a D/A-átalakítók kimenetén az egyes digitális szavak között.

GND - (Ground) - Földelés (angol)

Gömbkarakterisztika - lásd Mikrofonok

Granulációs zaj - Felbontási zaj (angol)

Granulation Noise - Felbontási zaj (angol)

Ground - Földelés (angol)

 

H

Hálózati frekvencia - a hálózati feszültség frekvenciája, amely Magyarországon (és általában Európában) 50 Hz, az USÁ-ban, Japánban stb. 60 Hz. Az úgynevezett szinkronmotorok a hálózati frekvenciával szinkronban működnek. Mindazok a készülékek, melyek szinkronmotorral dolgoznak (például a lemezjátszók egy része), ki vannak téve annak, hogy fordulatszámuk a hálózati frekvenciával együtt ingadozni fog. Segít a bajon kvarcvezérlés, amikor is referencia gyanánt nem a hálózati frekvenciát használják, hanem egy kvarckristály (fizikailag meghatározott, időben állandó) rezonanciafrekvenciáját.

Hang - mechanikai rezgés, amelynek rezgésszáma másodpercenként 20 és 20000 között van, és így az emberi fül számára érzékelhető.

Hangdoboz - lásd Hangsugárzók

Hangfal - lásd Hangsugárzók

Hangfrekvencia - minden olyan frekvencia, amelynek másodpercenkénti rezgésszáma legalább 20 és legfeljebb 20000, tehát amelyet elvileg az emberi fül is érzékelni tud. A legtöbb ember hallástartománya valójában szűkebb, mint ez a hangfrekvenciásnak nevezett 20Hz-20kHz tartomány.

Hangkar-hangszedő rezonancia - lásd Karrezonanciák

Hangmagasság - lásd Frekvencia, Harmónikusok

Hangolásjelző - (Tuning Indicator) - ez teszi lehetővé a rádióvevőkön a pontos állomásrahangolást, mutatós műszer, illetve LED-ek segítségével. A mérőműszer középállásában álltunk rá éppen a kívánt adóállomásra. Manapság a digitális kijelzőjű rádiókon létjogosultságát vesztette.

Hangsebesség - a hang nem egyforma sebességgel terjed a különböző anyagokban. Sebessége levegőben (normál körülmények között) körülbelül 340 m/s. Vízben négyszer, acélban tizenötször nagyobb sebességgel terjed.

Hangsugárzók - komplett, a teljes hangfrekvenciás sáv lesugárzására alkalmas hangszóró rendszerek. Két vagy több hangszórót tartalmaznak, általában valamiféle dobozba - sugárzásjavító foglalatba - építve és a keresztváltó áramkörrel összehangolva. A legtöbb hangsugárzó hangszórói dinamikusak. Elektrosztatikus hangszórót vagy szalagsugárzót inkább csak a felső regiszterben alkalmaznak. Léteznek komplett elektrosztatikus és ribbon hangsugárzók is, de ezek igen drágák. A teljes frekvenciasávot egyetlen hangszóróval lesugározni fölöttébb problematikus; úgynevezett szélessávú hangszórót elég kevesen alkalmaznak, szintén borsos árban. Inkább több hangszóró között osztják fel a hangfrekvenciás sávot. Hagyományosan a 3000Hz fölötti regisztert tekintik magastartománynak (magashangszórók), az 500-3000Hz közötti szakaszt középtartománynak (középhangszórók) és az 500Hz alatti sávot basszustartománynak (mélyhangszórók). A legtöbb hangsugárzó rendszer nem (vagy csak egészen gyöngén) sugározza a legalsó két oktávot (20-80 Hz), ezt a tartományt úgynevezett szub-basszussugárzókkal lehet átvinni. Ezeket általában külön teljesítményerősítővel kell meghajtani. A doboz (hangszóródoboz) típusát a mélysugárzó rendszer határozza meg. A mélyhangszórót mindenképpen dobozba kell építeni, különben a membrán első és hátsó oldaláról érkező (alacsonyfrekvenciás) hanghullámok kioltják egymást (akusztikai rövidzár). A hangfal (Baffle) olyan doboz, amelynek csak az előlapja van meg, nagy mérete miatt ez a típus ma nemigen használatos. (A nagyméretű elektrosztatikus és egyéb panelsugárzók nem tekinthetők hangfalnak, nekik ugyanis a teljes felületük sugároz.) A leggyakoribb konstrukció a zárt doboz (Sealed enclosure): a hátrafelé sugárzott energiát úgyszólván a dobozba zárják. A basszreflex doboz (Vented enclosure) olyan mélyhangsugárzó rendszer, amely a hangdoboz belsejébe sugárzott mélyhangenergiát egy nyíláson át kivezeti, és (azonos fázisban) hozzáadja az előrefelé sugárzott akusztikai energiához. Előnye a nagyobb hatásfok a mélytartományban, hátránya a rosszabb impulzusátvitel. A reflexnyílást néha egy olyan hangszóróval helyettesítik, amelynek nincs "motorja", csak membránja (passzív membrán), ez nem mozog annyira szabadon, mint a levegődugó a reflexnyílásban, viszont nem engedi ki a doboz belsejéből a zavaró zörejeket. Végül az akusztikai labirintus (Transmission Line) afféle összehajtogatott cső: komplikált szerkezetű, csillapítóanyaggal töltött doboz, amely fokozatosan nyeli el a fölösleges energiát. A csőhossz általában a rezonanciafrekvencia hullámhosszának egynegyede. A labirintus többnyire nagyméretű, és egyéb hátrányai is vannak, de igen jó a basszusátvitele. A hangsugárzók többsége passzív rendszer, amennyiben a keresztváltójuk nem tartalmaz aktív elemeket. Velük ellentétben az aktívdobozok elektronikus keresztváltót, azonkívül még teljesítményerősítőket is tartalmaznak. Az aktívdobozokat tehát közvetlenül az előerősítőről lehet vezérelni.

Hangszedők - elektroakusztikai átalakító: a lemezbarázdát követő tű mozgásából származó mechanikai energiát alakítja át elektromos feszültséggé. Legfontosabb alaptípusai a piezoelektromos, a mágneses és a mozgótekercses hangszedő. A piezoelektromos (kristály) hangszedőben a tű mozgása egy kristály vagy (kerámia) lapocskát hajlítgat, s ezáltal kelt feszültséget a kristály két oldala között. A korszerű hifiben nem használatos (habár nagyritkán felbukkan egy-egy különleges változata). A másik két alaptípus az elektromágneses indukció elvén működik. Mágneses hangszedő: a hifi-hangszedők legelterjedtebb típusa (mágneses, mozgómágneses, Moving Magnet, MM). A hangszedőtű egy parányi mágnest mozgat, ennek nyomán feszültség indukálódik azokban a sokmenetes tekercsekben, amelyek a mágnes terében helyezkednek el. A mágneses hangszedőnek több alfaja ismeretes (gyakori például, hogy a tű nem a mágnest mozgatja, hanem egy parányi lágyvas-darabot a mágnes terében). Jellemző kimenőfeszültségük körülbelül 1 millivolt (1cm/s sebességre vetítve). A hifi-hangszedők másik, költségesebb és ezért kevésbé elterjedt típusa a mozgótekercses (Moving Coil, MC). A hangszedőtű itt - mágnes erőterében parányi tekercseket mozgat, s ennek nyomán a tekercsekben feszültség indukálódik. Mivel a tekercsnek viszonylag kevés menete van (különben túlságosan súlyos volna!), az MC-típusok sokkal kisebb feszültséget adnak le, mint az MM-ek. A mozgótekercses hangszedőket tehát általában illeszteni kell a fonoelőerősítőhöz: közbe kell iktatni vagy egy illesztőtranszformátort, vagy pedig egy MC-erősítőt (elő-előerősítő, Head Amp). Ismeretesek magaskimenetű MC-k is, ezekhez nem kell illesztőegység.

Hangszínszabályzás - A hangképben egyes frekvenciatartományok kiemelése vagy vágása. A legtöbb erősítőn a sáv két szélét, tehát a legmagasabb, illetve a legmélyebb hangok arányát lehet szabályozni a sáv közepéhez képest. Differenciáltabb hangszínszabályozásra képes az úgynevezett ekvalizátor. Mivel a hangszínszabályzó áramkör torzításokat produkálhat (még akkor is, ha a hangszínszabályzó gombok alaphelyzetben vannak), ajánlatos a hangszínszabályzást kikapcsolhatóvá tenni.

Hangszórók - Elektroakusztikai átalakítók: az elektromos energiát hangenergiává alakítják. Működési elvük szerint megkülönböztetünk dinamikus, piezoelektromos, elektrosztatikus és szalag (ribbon) hangszórókat (nem beszélve most néhány kevéssé használatos típusról). A legelterjedtebb, dinamikus hangszórótípus az elektromágneses indukció elvén működik, vagyis egy mágnes köralakú légrésébe merítve egy tekercs mozog az elektromos jel ütemében. A tekercs egy köralakú hengeren, a csévetesten helyezkedik el, s arra erősítik a membránt. A mély- és középhangszórók membránja általában kónusz-, a magashangszóróké gömbsüveg-alakú. A dinamikus hangszórók nagy teljesítményt képesek lesugározni, megbízhatóak, könnyű gyártani őket és viszonylag olcsóak. A piezoelektromos hangszóró működése azon alapul, hogy bizonyos kristályok váltófeszültség hatására rezgésbe jönnek. A piezohangszórót inkább csak magashangszórónak használják, általában tölcsérrel illesztve, mert hatásfoka csekély. Az elektrosztatikus hangszóró lényegében egy sikkondenzátor, amelynek egyik felülete el tud mozdulni; ez a membrán. Az elektromos jel változásának ütemében töltésváltozás lép fel, s ennek nyomán a membrán rezgésbe jön. Az elektrosztatikus hangszóróknak ún. polarizáló feszültségre, ahhoz pedig hálózati feszültségre is szükségük van. Általában kitűnő minőségűek, de drágák, sérülékenyek, csekély a hatásfokuk. Többnyire magassugárzók, de szélessávú kivitelben is készülnek. A szalaghangszóró (ribbon) ismét a mágneses indukció elvén működik, de a membránja egyben lengőcséve is: leheletvékony műanyagfólia, amelyre számos keskeny vezetőcsíkot vittek fel (például fotomaratással). Ez a "tekercs" erős mágnestérben van felfüggesztve. Amikor a tekercsen áram folyik keresztül, a membrán a műsor ütemében előre-hátra mozog. Szalagsugárzót a leggyakrabban magashangszórónak használnak (bár létezik szélessávú változata is). Ez a hangszórótípus kitűnően közvetíti az impulzusszerű jeleket, viszont csekély a hatásfoka. Azonkívül az impedanciája általában túl alacsony, ezért transzformátorral illesztik a teljesítményerősítőhöz. Az úgynevezett nyomókamrás hangszórók tölcséres kivitelűek. A "motor" és a tölcsér közé egy kisebb üreget iktatnak, s ott igen nagy hangnyomás keletkezik, amelyet aztán a tölcsér "transzformál": hozzáilleszti a környező levegőtömeg impedanciájához. Az energiaátvitel így optimális, ezért a tölcséres-nyomókamrás hangszóróknak van a legjobb hatásfokuk.

Hangtengely - (capstan) - köszörült fémtengely, amelyet motor vagy lendkerék segítségével egyenletesen forgatnak, s amely konstans sebességgel továbbítja a (gumigörgővel hozzászorított) magnószalagot.

Harangcsatlakozó - lásd Chinch-csatlakozó

Harmónikusok - a hallható hangok összetevői (a legtöbb hallható hang ugyanis összetett). A legmélyebb komponens az alaphang (=első harmonikus), ez határozza meg a hang tényleges magasságát. Többszörösei az úgynevezett felharmonikusok vagy felhangok. Ha a rezgés nem összetett, hanem egyszerű (szabályos színuszhullám-lefutású), akkor nincsenek felharmonikusai.

Harmónikus torzítás - bármely frekvenciájú hang átvitelekor megjelennek az átvinni kívánt frekvencia harmónikusai is, amelyek eredetileg nem szerepeltek a műsorban. A harmonikus torzítást általában összegezve adják meg (THD, Total Harmonic Distortion, azaz teljes harmonikus torzítás).

Határfrekvencia - az a frekvencia (sarokfrekvencia), amelytől kezdve valamely szűrő működni kezd.

Határolási küszöbszint - A legkisebb antennafeszültség, amelytől kezdve a rádióba épített áramkör a további jelfeldolgozás során már nagyjából konstans szinten tartja (az időjárástól függően) ingadozó erősségű műsorjelet. Mivel a határolási küszöbszint alatti amplitúdómodulációs zavarfeszültség nem nyomódik el, a küszöbszintnek mindig kisebbnek kell lennie a tuner érzékenységénél.

Hatásfok - a befektetett és a hasznosuló energia aránya, százalékban. (Például: a közhasználatú hangsugárzók a beléjük táplált elektromos teljesítménynek 1-10 százalékát alakítják át akusztikai energiává, hatásfokuk tehát 1-10%).

Hárommotoros futómű - az értékesebb magnók futóművében három motor van: külön meghajtómotor a hangtengelyhez, valamint két csévélőmotor. (Legjobb, ha mindhárom egység direkthajtású.) Előnye a hárommotoros futóműnek a precízebb egyenfutás, a nagyobb csévélési sebesség és az üzembiztonság.

Head amp - lásd Hangszedők, Előerősítő

Hertz - (Hz) - a frekvencia alapegysége.

HF - magasfrekvencia (angol, német)

Hibaarány - a digitális hangtechnikában a sérült, hibás bitek aránya az összes bithez képest. Hibajavítás után a 10-a arány, tehát tízmillióból egyetlen hibás bit még e fogadható, 10- esetén a beszéd még érthető marad. (A hibagyakoriságot néha időegységre vetítik; ezt az egy időegység alatt átfolyó adatmennyiség ismeretében át lehet számítani hibaaránnyá.)

Hibaeltakarás - ha valamely hibát digitálisan már nem lehet teljes mértékben korrigálni, akkor a sérült adatszót egy hasonlóval pótolják. A PCM-átalakító mintegy becslés alapján rekonstruálja az eredeti szót. Minél értékesebb a készülék, annál pontosabb a becslés, s annak nyomán annál hűségesebb marad a hangminőség. A legegyszerűbb módszer a némítás. Kevésbé zavaró, ha a kiesett szót a legutolsó elhangzott szó megismétlésével pótolják. A legjobb megoldás az interpoláció.

Hibafelismerés - a hibás adatbitek felismerése a digitális hangtechnikában.

Hibajavítás - a digitális hangtechnika nem az eredeti sorrendben, hanem CIRC-adatszavakká keverve viszi át az információt, s ezek segítségével felismeri az átvitel során megsérült biteket. A digitálisan kódolt jel a tulajdonképpeni adatszavakon kívül még további adatokat is hordoz az eredeti információról, s egy speciális számítástechnikai eljárással következtetni tud arra, hogy mi állhatott a sérült bitek helyén. A hibajavító képesség nagymértékben meghatározza a digitális készülékek hangminőségét.

Hibridlemez - hagyományosan préselt, "fekete" hanglemez, amelynek műsorát azonban már digitális technikával rögzítették.

Hifi-videómagnó - olyan videómagnó, amely - eltérően a képmagnók többségétől a hangfelvételt is forgófejes technikával készíti, s ennek folytán valóban jóminőségű hangot szolgáltat. Lásd még letapogatási sebesség.

High Com - Zajcsökkentő rendszerek

High Fidelity - (Hi-Fi; HiFi, Hifi) - műszaki-zenei kultúra; az a törekvés, hogy a zenét lakószobában is (viszonylag) élethűen szólaltassuk meg. A hifi kifejezés az idők folyamán meglehetősen elkopott; ma már a legkommerszebb sztereókészülékekre is ráírják. A hifi minimálkövetelményeit szabványok rögzítik, a legismertebb köztük a nyugatnémet DIN-45500 szabványcsalád.

High Filter - magashangvágó szűrő. Elsődleges célja, hogy csökkentse a hanglemez sercegését, a magnófelvétel suhogását.

Highspeedcopy - nagyüzemi, nagy sebességgel készült szalagmásolat.

Hinterbandkontrolle - monitorozás, lásd Magnófejek

Hosszúhullám - (LW) - a 150-300kHz-es frekvenciatartomány. A hosszúhullámú rádiózásban ebbe (pontosabban a 150-285kHz-es) tartományba esik a vivőhullám frekvenciája. A hangminőség gyönge.

Hullámellenállás - lásd Impedancia

Hullámhossz - az elektromágneses hullámok és a hanghullámok jellemzője. A terjedési sebesség osztva a frekvenciával megadja a hullámhosszat.

I - J

IC - (Integrated circuit) Integrált áramkör

ICL - Egyenáramú erősítő

IHF - (Institute of High Fidelity) - New York-i intézet, amely a hifi-készülékek mérési eljárásait rögzítette.

Illesztés - a különféle, egymással összekapcsolandó készülékek ki-, illetve bemeneteinek összehangolása, elektromos értelemben. Ha az illesztés hibás, csökkenhet a jelszint, torzítások vagy frekvenciaátviteli hibák is felléphetnek. A hifi-készülékeket csaknem kivétel nélkül az úgynevezett feszültséggenerátoros elv szerint illesztik, amikor is a "fogadó" készülék bemeneti, másnéven terhelő ellenállása lényegesen nagyabb, mint a jelet adó készülék belső (forrás) ellenállása. Ily módon a jelforrás üresjárási feszültsége gyakorlatilag teljes mértékben a felhasználónál jelentkezik, és több felhasználó is csatlakozhat ugyanarra a forrásra, anélkül, hogy a jelszint csökkenne. A forrás kimenőfeszültségének el kell érnie, vagy meg kell haladnia a fogadó készülék minimális bemenő feszültségét a teljes kivezérlés eléréséhez. Kivételt képez a magnók szabványos ötpólusú felvétel/lejátszás csatlakozója. Itt az úgynevezett áramgenerátoros elvet alkalmazzák: a forrás (erősítő) igen nagy belső ellenállása áll szemben a magnó igen kis belső ellenállásával.

Illesztőtranszformátor - lásd Hangszedők, illetve Transzformátorok

IM - Intermoduláció

Impedancia - frekvenciafüggő, váltakozó áramú ellenállás. Komplex jelenség: ellenállás, kapacitás és induktivitás ötvözete. A különféle készüléktípusok be- és kimenő impedanciáját szabványok rögzítik.

Impulzusátvitel - Készülékeinknek nemcsak az egyenletes, folyamatos jeleket, hanem a jel szélsőségesen gyors változását, az úgynevezett impulzusokat is közvetítenie kell. (A zene: impulzusok sorozatai) Az impulzusátvitel önmagában egyesíti a frekvencia-, illetve fázisátvitel jellemzőit, amennyiben úgy is definiálhatjuk, mint pontosan megszabott jelnagyság átvitelét pontosan előírt idő alatt.

Impulzusterhelhetőség - lásd Terhelhetőség

Induktivitás - tekercsek jellemzője, amely a tekercs méreteitől, alakjától és mágneses permeabilitásától függ. Mértékegysége a henry (H).

Input - lásd Bemenet (angol)

Integrált áramkör - miniatürizált, bonyolult áramkör, amelynek összes elemét egyetlen apró "chip"-re, azaz szilícium kristályra maratták. Ezek a csupán néhány négyzetmilliméteres "chip"-ek akár százezernyi építőelemet (tranzisztort, diódát, kondenzátort, ellenállást) is tartalmazhatnak.

Interleaving - módszer, amellyel a digitális rendszert felkészítik a hibajavításra. Az eredetileg összetartozó adatszavakat egy bizonyos logika szerint összekeverik (interleaving = behelyezés), és ebben a sorrendben rögzítik. Ha tehát valahol kiesés lép fel, nem egyetlen, teljes szó vész el, hanem több szónak egy-egy részlete. A hiányzó részleteket logikai úton rekonstruálják, s végül visszaállítják az eredeti szórendet.

Intermoduláció - két vagy több jel egyidejű átvitelekor általában nemkívánatos összeg-, illetve különbségjelek is megjelennek a műsorban. Ezt torzítás gyanánt észleljük. Mérésére két egyidejű, tartós (színuszos) mérőjelet alkalmaznak. Nyilvánvaló, hogy ez nem modellezi elég pontosan a valóságot, hiszen a zene nem ilyen jelekből áll, hanem rendkívül gyorsan változó, rendkívül összetett jelekből, amelyeknek átvitelekor az erősítő további, még kellemetlenebb torzításfajtákat produkál. A tranziens, azaz átmeneti jelenségek nyomán keletkező torzításokat tranziens intermodulációs torzításnak (TIM) nevezik.

Interpoláció - Logikai eljárás, amelyet a digitális jelátvitel során alkalmaznak, a kijavíthatatlan hibák elfedésére. A kiesett adatszót a szomszédos szavakból rekonstruálják, becslés alapján. A legegyszerűbb a lineáris interpoláció, amellyel csupán 1-1 szóból (a sérült szót megelőző, illetve az azt követő adatszóból) képeznek átlagot. Az interpoláció során olyan, nemkívánatos jelek is keletkeznek (interpolációs zaj), amelyek jellegüket tekintve a torzítás és a zaj közé esnek. Minél értékesebb a rendszer, annál kisebb az interpolációs zaj.

Ionsugárzó - különleges, membrán nélküli magashangszóró. Elektromágneses térben ívfényt keltenek, s az ionizált levegőt használják membrán gyanánt. Mivel ennek a "membránnak" a tömege és a tehetetlensége csaknem nulla, kivételesen jó a frekvencia- és az impulzus átvitele. Hátránya, hogy bonyolult és költséges.

Irányított antenna - lásd Antennák

Iránykarakterisztika - lásd Mikrofonok

 

J

Jack - amerikai eredetű, koncentrikus elrendezésű hangfrekvenciás csatlakozótípus. Általánosan használt típusainak átmérője 2,5 - 3,5 - 6,3 mm.

Jel-idegenfeszültség arány - A hasznos és a zavaró jel aránya, decibelben kifejezve, amikor is a zavaró jelet az egész hangfrekvenciás tartományban figyelembe veszik (nem használnak súlyozó szűrőt). Ez az érték tehát magasabb, mint a Jel-zaj arány.

Jelváltozási sebesség - (slew-rate) - erősítők jellemzője: milyen gyorsan tudják követni a jelfeszültség hirtelen változásait.

Jel-zaj arány - A hasznos és a zavaró jel közötti arány dB-ben megadva. Abban tér el a Jel-idegenfeszültség-aránytól, hogy figyelembe veszi az emberi hallás karakterét is. A jel-zaj-arány mérésekor szabvány szerinti, súlyozó szűrőkkel csökkentik a legmélyebb és a legmagasabb frekvenciájú zajokat, mert azokra az emberi fül kevésbé kényes. Ez a mérés tehát általában kedvezőbb eredményt mutat, mint a Jel-idegenfeszültség-arány.

Jitter - hibajelenség a digitális hangtechnikában: "lebegés" a digitális jelfolyamban, miáltal bithibák következhetnek be.

 

K

Kapacitás - szó szerint: befogadóképesség, tárolóképesség. Annak mértéke, hogy valamely elektronikus eszköz (például: kondenzátor) mennyi elektromos töltést képes befogadni. Mértékegysége a farad (F).

Kapacitásdióda - (Varicap) speciális dióda, amely a sarkaira kapcsolt egyenfeszültség hatására megváltoztatja kapacitását. E tulajdonsága alkalmassá teszi rádióvevők hangolására is.

Kapcsolófólia - elektromosan vezető szalagrész a magnószalagok két végén. Szalagvégen a fémszalag összeköttetést létesít két érintkező rész között, és a magnó ekkor automatikusan kikapcsol.

Kapcsolóóra - (Timer) - az általunk előre beállított időpontban kapcsolja a hálózati feszültséget a kívánt készülékre.

Karrezonanciák - mint minden testnek, a lemezjátszók hangkarjának is vannak önrezgései, strukturális rezonanciái. Minél merevebb a hangkar, annál magasabbra tolódnak s annál kevésbé színezik el a hangot az alsó, nagyenergiájú rezonanciacsúcsok. Nem tévesztendő össze a strukturális rezonanciákkal a hangkar-hangszedő rezonancia. A hangkar és a hangszedő effektív tömege (amely a tűhegynél érvényesül) mintegy rátámaszkodik a rugalmasan felfüggesztett hangszedőtűre, s ezáltal egységes rezgő rendszert alkotnak, melynek rezonanciafrekvenciája általában 5 és 15Hz közé esik. Optimális frekvenciájáról sokat vitatkoznak (a legtöbben a 10Hz körüli értéket ajánlják), s az sem egyértelmű, hogy kell-e csillapítani, s ha igen, mennyire.

Kábel antenna - nagyközösségi antenna rendszer. Soros ill. újabban csillagpont kialakítású kábelhálózat, amelyen egyidőben TV csatornák és rádió csatornák jeleit továbbítják. Hátránya, hogy az azonos vételi frekvenciák elkerülése érdekében, az egyik jelet - legtöbbször a rádióadók jeleit - átkeverik, a csatornakiosztás szerinti "üres" frekvenciára. Ez, a keverő minőségétől függően, több-kevesebb intermodulációs torzítást eredményez.

Keresztdipól - lásd Antennák

Kereszt(ezési) frekvencia - lásd Keresztváltó

Keresztmoduláció - lásd Intermoduláció

Keresztváltó - (Frekvenciaváltó, cross-over, X-over) elektromos szűrők rendszere, amely arról gondoskodik, hogy a hangsugárzó rendszer minden egyes hangszórójára csak a neki szánt frekvenciasáv jusson. Kereszt(ezési) frekvencia: a szomszédos sávok találkozási pontja. Csupán névleges érték, ugyanis az egyes regiszterek átfedik egymást. Megkülönböztetnek aktív és passzív keresztváltót, aszerint, hogy tartalmaz-e aktív elemeket (erősítőelemeket). Az aktív keresztváltót általában az előerősítő és a teljesítményerősítő között, a passzív keresztváltót inkább a teljesítményerősítő és a hangszórók között (a hangdoboz belsejében) helyezik el.

Keverőasztal - professzionális berendezés, amellyel a különböző jelforrások hangerő-arányát szabályozzák. Általában hangszínszabályzó és dinamika-módosító egységeket is tartalmaz.

Keverőfokozat - rádióvevőkben ez az egység keveri át a venni kívánt adó frekvenciáját az oszcillátorfrekvencia segítségével a középfrekvenciás sávba.

Kétjelű szelektivitás - a rádióvevőknek az a képessége, hogy valamely gyönge térerejű adó vétele közben el tudják nyomni a szomszédos, nagyobb térerejű adót.

Kimenet - (output) minden olyan csatlakozás, amelyeken valamely készülék kiadja az elektromos feszültséget más készülékek számára, további jelfeldolgozás céljára.

Kimenőteljesítmény - lásd teljesítmény

Kimenőtranszformátor - lásd Transzformátorok

Kivezérlésjelzők - mutatós műszerek (VU-Meter); fénykibocsátó diódák (LED-ek) vagy fluoreszcens kijelző. Optikai úton tájékoztatnak a kivezérlés mértékéről.

Kivezérlő automatika - áramkör, amely magnófelvételkor a szalagra rögzítendő jel szintjét szabályozza, s ezáltal megakadályozza mind a túlvezérlést, mind pedig azt, hogy a halkabb részletek elvesszenek a szalagzajban. Speciális típusa a limiter, amely csak akkor lép működésbe, ha a jel meghalad egy bizonyos szintet. Ez csökkenti ugyan a torzítást, de meghamisítja a dinamika arányait. Hifi-magnókon az automatikának okvetlenül kikapcsolhatónak kell lennie.

Klinkenstecker - a Jack-rendszerű csatlakozók német elnevezése.

Klirrfaktor - teljes harmonikus torzítás (német)

Koaxiális kábel - körkeresztmetszetű összekötőkábel, nagyfrekvenciás jelek átvitelére. Belül egyetlen fémszál fut (ez gyakran ezüstözve van), kívül hálószerű burkolat árnyékolja, a kettő között szigetelőanyag helyezkedik el. A koaxiális kábeleket szabványos hullámimpedanciájú kivitelekben gyártják (50, 60 és leggyakrabban: 75 ohm).

Koercitiv erő - az a mágneses térerő, amellyel valamely anyag mágnességét éppen ki lehet oltani.

Koloráció - hangelszíneződés

Kombináltfej - lásd Magnófejek

Kompresszor - elektronika, amellyel csökkenteni lehet a műsor hangos és halk részeinek arányát, más szóval a dinamikát. Ellentéte az expander. Lásd még: Zajcsökkentő rendszerek.

Kondenzátor - elektronikus készülékekben használt alkatrész, amely töltés tárolására alkalmas. Alapvetően két, egymástól szigetelőanyaggal elválasztott fémfelületből épül fel.

Kondenzátormikrofon - lásd Mikrofonok

Kónuszos hangszóró - hagyományos, kónuszalakú membránnal ellátott hangszóró.

Kónuszos tűhegy - lásd Tűgeometria

Kopíreffektus - lásd Átmásolódás

Középfrekvencia - valamely rádióvevőben létrehozott frekvencia, amely általában lényegesen alacsonyabb a vételi frekvenciánál. Erre az úgynevezett középfrekvenciára keverik át az összes venni kívánt adó frekvenciáját: Ezáltal egyszerűbben lehet felerősíteni a jelet.

Középhangszóró - lásd Hangszórók

Középhullám - a 300-3000kHz-es (a rádiózásban az 525-1605kHz-es) frekvenciatartomány. Esti, éjszakai órában megnő a hatókörzete, mert az ionoszféra ilyenkor visszaveri ezeket a rádióhullámokat.

Krómdioxid - lásd Magnószalag

Kúpos tűhegy - lásd Tűgeometria

Kvadrofónia - négycsatornás sztereofónia. A hetvenes évek elejének technikai újítása, amely egyelőre nem tudott elterjedni. Kudarcát részben bonyolultságának, részben pedig a gyárak konkurenciaharcának köszönheti (nem sikerült szabványosítani egyik kvadrofón rendszert sem). A legismertebb kvadrofón rendszerek: CD4, SQ, QS. A kvadrofóniához négy külön csatorna jelét kell egymástól szeparáltan végigvezetni a mikrofonoktól a hangsugárzókig. Ez a követelmény igen nagy nehézségeket vet fel mind a rádiózásban, mind pedig a hanglemeztechnikában, nem is beszélve arról, hogy a lakószobában is négy hangsugárzót kell elhelyezni. A kvadrofónia hívei a digitális technikától várják a négycsatornás hangátvitel reneszánszát, minthogy a digitális rendszerek úgy dolgoznak, mint a komputer; mindegy nekik, hányféle jelet kell közvetíteniük egyszerre feltéve, hogy elegendően nagy a kapacitásuk.

Kvantálás - lásd Felbontás

Kvantálási zaj - lásd Felbontás

Kvarcvezérlés - Hálózati frekvencia

L

Labirintus - lásd Hangsugárzók

Laser - lásd Lézer

Lautstärke - Hangerő (német)

LCD - (Liquid Crystal Display) Folyadékkristályos kijelző

LED - (Light Emitting Diode) - félvezető dióda, amely áram hatására fényt bocsát ki. Az utóbbi időben szinte teljesen felváltotta a hifi-készülékek apró kijelzőlámpáit. Fénye piros, sárga vagy zöld. A kék színű LED-et elég nehézen sikerült előállítani, de létezik, ugyanúgy mint a fehér fényű.

Lejátszófej - lásd Magnófejek

Lengőtekercs - a dinamikus hangszórók, fejhallgatók alkatrésze: a membránra ragasztott hengerpaláston a tekercs, amely a mágnes légrésébe merül.

Letapogatási képesség - (Trackability) - a hangszedőknek az a jellemzője, amely megmutatja, hogy a hanglemezbarázdának mekkora kitéréseit tudja torzítás nélkül letapogatni.

Letapogatási sebesség - bárminemű jelátvitelnek fontos jellemzője a felső határfrekvencia, amelyet nagymértékben meghatároz a letapogatás sebessége. Ez lényegében a jelhordozó közeg és az információt felvevő (illetve lejátszó) fej közötti relatív sebesség. A kazettás magnók rögzített fejjel dolgoznak, letapogatási sebességük (szalagsebességük) 4,75cm/s, felső határfrekvenciájuk körülbelül 20kHz. A házi videómagnók letapogatási sebessége (a fej és a szalag relatív sebessége, lásd VHS) eléri a 484cm/s-ot, a határfrekvencia a 3MHz-et. A szalagsebesség valójában igen alacsony (2,34cm/s a VHS-rendszerben), a fejdob viszont gyorsan forog. Stúdiógépek letapogatási sebessége elérheti a 4000cm/s-ot.

Letapogatási szög - (függőleges) - az a szabványban rögzített szög, amely a hanglemez felülete, valamint azon egyenes között mérhető, amely a tűhegyet a tűtartó forgáspontjával összeköti. A tűhegy csak akkor követi hűségesen a barázdák modulációját, ha nem pontosan fel-le mozog, hanem mozgásában 20 fokkal előre dől, ugyanúgy, mint a vágófej teszi a lakklemez vágásakor. Maga a tű eközben (akárcsak a vágófej) csaknem pontosan függőleges helyzetben marad. A letapogatási szöget természetesen befolyásolja egyebek között a mindenkori tűerő is.

Légrés - a magnófejekben kiképzett rés. A résben fellépő mágneses térerő-változás hatására mágneseződik fel a magnószalag. Légrésnek nevezik a dinamikus hangszórók, illetve mikrofonok mágneskörében kiképzett rést is, amelyben a membránt hordozó csévetest mozog.

Lézer - angol - (laser: Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation) gerjesztett fényt kibocsátó rendszer, amely (kivitelétől függően) a látható fény, de akár az infravörös sugárzás tartományában is működhet. Ellentétben a közönséges fénnyel, amelynek hullámai rendszertelenül, aszinkronban lüktetnek, a lézerfény rendezett, "koherens", nyalábjai nagy távolságban sem szóródnak, egyetlen pontra lehet irányítani őket. A lézernek három fajtája ismeretes: a szilárdtest-, a gáz- és (mint a CD-játszóban:) a félvezetőlézer. A CD-játszó lézere által kisugárzott fény hullámhossza 800-820nm (nanométer, 10-9m); az infravörös tartományba esik, tehát láthatatlan. Teljesítménye csupán milliwattokban mérhető, mindazonáltal, ha közvetlenül az emberi testre sugároz, 17 percen felül már károsíthatja az egészséget. A CD-játszókon erre utal a "Class 1" felirat, amely szerint a készülékben a legkisebb teljesítményosztályú lézer dolgozik, és az ezekre vonatkozó biztonsági előírásoknak a tervezők eleget tettek.

LF - alacsony frekvencia (angol)

Light Emitting Diode - LED, fényt emittáló (sugárzó) dióda

Limiter - felvételi szintszabályzó automatika

Line In/Out - vonal be/kimenet.

Linear - kezelőszerv, amellyel a hangszínszabályzást és a fiziológiai hangerőszabályzást lehet kiiktatni.

Lináris hangkar - lásd Vízszintes szöghiba

Lineáris torzítás - a frekvencia(jelleg)görbe eltérése az egyenestől. Azt jelzi, hogy készülékeink nem egyforma mértékben viszik át a különböző frekvenciákat. Elsősorban a hangkép egyensúlyát változtatja meg.

LW - hosszúhullám (angol, német)

Longlife - hosszú élettartamú, kopásálló anyagból készült magnófejek elnevezése.

Loudness - olyan áramkör, amely a mind kisebb jelszinteken mind jobban kiemeli a legmélyebb, illetve legmagasabb hangokat. Szükségességét az emberi hallás sajátosságaival indokolják. A nívós hifiben gyakorlatilag soha nem használják.

Low noise - magnószalagok megjelölése ("alacsonyzajú").

LSI - nagymértékben integrált áramkör ("Large Scale Integration"), amely sokezer elemi alkatrészt foglal össze egyetlen "chip"-en, azaz szilícium kristályon.

M

Magashangkivezérelhetőség - magnók és magnószalagok jellemzője: mennyire képesek magas felvételi szinten is feldolgozni a magas frekvenciákat.

Magashangszóró (magassugárzó) - A hangsugárzó rendszernek azt a hangszóróját nevezik így, amely körülbelül a 3 kHz feletti frekvenciákat sugározza.

Magnófejek - a magnók azon alkatrészei, amelyek a magnószalagot felmágnesezik, illetve a magnószalagra felvitt programot "leolvassák". Háromféle funkciójuk van, ennek alapján háromféle magnófejet különböztetünk meg. A felvevőfej az elektromos jelet mágneses információvá alakítja át, a lejátszófej a mágneses információt visszaalakítja elektromos jellé, a törlőfej pedig megszünteti a szalag mágneses állapotát. (A törlőfej a felvevőfej előtt helyezkedik el, és felvételkor kapcsolódik be.)

•  Kombináltfej: egyesített felvevő- és lejátszófej. A szokványos, olcsóbb magnók kéttejesek (törlő- és kombináltfej); a drágább, jóminőségű, háromfejes készülékeken külön törlő-, felvevő- és lejátszófejet alkalmaznak.

•  (Tape) Monitor: ha a magnónak külön felvevő és külön lejátszófeje van, akkor a szalagról jövő műsort már játék közben is visszahallgathatjuk, ellenőrizhetjük (monitorozás). A szalagról jövő műsort ilyenkor egy parányi késéssel halljuk; a késés éppen annyi, amennyi idő alatt a szalag a felvevőfejtől a lejátszófejig fut. A monitorkapcsolóval tehát (a magnón vagy az erősítőn) az eredeti műsor és annak felvétele között választhatunk.

Magnószalag - szélesebb értelemben: mindennemű mágnesszalag, amelyen információt tárolnak. Szűkebb értelemben: hangrögzítésre szolgáló mágnesszalag. Általában vékony műanyag hordozórétegből és az arra felvitt, mágnesezhető részecskékből áll. E részecskék anyaga a leggyakrabban vasoxid ("normál", "Fe"), krómdioxid ("CrO2") vagy tisztafém ("metal"); a kettős mágneses rétegű vaskróm szalagot ma már nemigen gyártják. Elektroakusztikai tulajdonságaik eltérőek, ezért a magnókészülékeken szalagfajták szerint át kell kapcsolni az előmágnesezést, illetve a korrekciót. Modern kazettás magnók felismerik a kazettatest kivágásait, és automatikusan átkapcsolnak egyik szalagfajtáról a másikra.

Main amplifier - Teljesítményerősítő (angol)

Mains - Hálózati feszültség (angol)

Master - Mesterszalag (vagy a hanglemezgyártásban: présmatrica).

Master tape - Mesterszalag (angol)

Maximális kivezérelhetőség - a magnók nem egyforma mértékben képesek kivezérelni magnószalagot a mélyebb, illetve a magasabb frekvenciákon. Mélyfrekvencián harmónikus torzítás lép fel (főleg harmadik harmonikus), magas frekvenciákon viszont a szalag mágnesrétege telítésbe megy, a felvétel komprimálódik (lásd kompresszor): a szint csökken, mert az energiának csak egy része kerül fel hangfelvétel formájában a szalagra. A magas- és a mélyhangok arányát (miként a magnófelvétel legtöbb paraméterét is) az előmágnesezés határozza meg: ha az előmágnesezés viszonylag magas, csökken a mélyfrekvenciás torzítás, alacsonyabb előmágnesezés esetén viszont javul a szalag magashangátvitele, kivezérelhetősége.

Mágneses hangszedő - lásd Hangszedők

Mágneses indukció - lásd Elektromágneses indukció

Mágnesfolyadék - különlegesen csekély viszkozitású olajjal itatott, egészen finom vaspor, amelyet a magashangszórók légrésébe juttatnak, s elvezetik vele a csévében fejlődő hőt. A hangszórónak ezáltal megnő a terhelhetősége. A mágnesfolyadék mechanikai úton is csillapítja a hangszóró önrezonanciáját.

Mágnesszalag - Magnószalag

MC - Moving Coil - Mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők

MC-előerősítő - lásd Előerősítő, Hangszedők

Membrán - a hangszóróknak vagy fejhallgatóknak az a része, amely az elektromos jel rezgésének ütemében mozgásba hozza a levegőmolekulákat, illetve a mikrofonoknak az a része, amelyet a levegő nyomásváltozása mozgásba hoz.

Memória

•  magnók szolgáltatása: a számláló nulla-állásában a készülék automatikusan stopra áll,

•  rádióvevők szolgáltatása: különféle adóállomások frekvenciájának programozása,

•  a számítástechnikában (és a digitális hangtechnikában is) az adatok tárolására szolgáló egység.

Mesterszalag - eredeti, "originál" magnófelvétel, amelyről kópiákat készíthetnek vagy (a hanglemezgyártásban) lakklemezt vághatnak.

Metál - lásd Magnószalag

Mélyhangszóró - a mélyhangok átvitelére szolgáló hangszóró valamely hangsugárzó rendszeren belül.

Mélyvágó szűrő - erősítők szolgáltatása: az alacsony frekvenciás zajokat (például a lemezjátszók dübörgését, a lépészajt stb.) nyomja el.

Mikrofonok - elektroakusztikai átalakítók: a hangrezgéseket alakítják át elektromos jellé. Főbb típusaik a dinamikus, a kondenzátor, az elektrét, illetve a szalagmikrofonok. A dinamikus mikrofon az elektromágneses indukció elvén működik (a membránt mozgató tekercs egy mágnes köralakú légrésébe merül). Előnye ennek a mikrofontípusnak, hogy megbízható, viszonylag ütésálló és olcsó. A kondenzátormikrofonban egy kondenzátor egyik fegyverzetét képezik ki membrán gyanánt. Hangnyomásra a membrán mozgásba jön, s a zene ütemében megváltoztatja a rendszer kapacitását. Mivel így csak igen kicsiny jelfeszültség keletkezik, s ez roppant érzékeny a külső zavaró terekre, már magában a mikrofonban fel kell erősíteni, az erősítőhöz pedig tápfeszültségre, tápegységre is szükség van. Ez a mikrofontípus tehát bonyolultabb, sérülékenyebb, kevésbé praktikus, azonkívül drága, viszont a minősége elsőrangú, ezért professzionális célokra általában ilyet használnak. Az elektrétmikrofon a kondenzátormikrofon egyszerűbb változata. Végül a szalagmikrofonban a membrán és a tekercs szerepét egy leheletnyi alumíniumszalag játssza, ezt függesztik fel mágneses térben. Ez a konstrukció is jobb a dinamikusnál, de nem annyira "strapabíró". Megkülönböztetik a mikrofonokat nemcsak felépítésük, hanem iránykarakterisztikájuk szerint is, vagyis hogy milyen irányból mennyire érzékenyek a hangnyomásra. A gömbkarakterű mikrofonok minden irányból nagyjából egyforma mértékben érzékelik a hangnyomást, ennélfogva egyenletes az iránykarakterisztikájuk. A vesekarakterisztikájúak az elölről érkező hangot érzékelik a legintenzívebben, a hátulról jövő hangot csak alig-alig. (Méginkább jellemző ez az úgynevezett hiper- vagy szupervese-karakterű mikrofonokra.) A "nyolcas" karakterisztikájú típusok elölről és hátulról "hallanak jól", oldalirányban pedig szinte "süketek". A stúdiótechnikában mindegyik íránykarakterisztikának megvan a maga alkalmazási területe.

Minimálfázis - olyan rendszer, amelynek tervezésekor egyaránt tekintettel voltak az amplitúdó-, illetve a fázis-frekvenciaátvitelre. Ennek következtében hűséges impulzusátvitelre képesek.

Mintavétel - a digitális technikában az átvinni kívánt analóg jelet másodpercenként igen sokszor kell letapogatni, hogy pillanatnyi állapotát megvizsgálhassák, egész számokkal fejezhessék ki ( Felbontás ), s ettől kezdve számítástechnikai módszerrel kezelhessék. A jelenleg használatos digitális rendszerek közül a CD-játszókban például másodpercenként 44100-szor vesznek mintát, vagyis a mintavételi frekvencia itt 44,1kHz. A mintavételi frekvenciának legalább kétszer meg kell haladnia a felső határfrekvenciát; a 44,1kHz-es mintavételi frekvencia kb. 20kHz felső határfrekvenciát enged meg. A felső határfrekvencia fölötti maradványjeleket el kell távolítani ( Aliasing-szűrő ); minél magasabb a mintavételi frekvencia, annál egyszerűbb szűrők is megfelelnek, miáltal kevésbé torzul el a csoportfutási idő. Erre alapozzák az úgynevezett túlmintavételezés módszerét. A digitálisan feldolgozott műsor mindenkori feszültségértékeit a mintavételi frekvencia többszörösével tapogatják le, ezáltal a maradványjelek is többszörös frekvencián jelentkeznek, tehát az aliasing-szűrőnek nem kell annyira drasztikusan közbeavatkoznia. Az aliasing-szűrő mindenképpen 20kHz-től iktatódik be, és ha nem alkalmaznak túlmintavételezést, akkor "sietnie kell": 1/6 oktávon belül, tehát 22kHz-en már ki kell fejtenie teljes hatását. Ezzel szemben 4-szeres túlmintavételezés esetén a szűrő "ráér" egészen 176kHz-ig, ahol is már teljes meredekséggel kell vágnia. Általános tapasztalat szerint a csupán 14 bit kvantálású, de négyszeres túlmintavételezésű rendszerek jobban beválnak, mint a 16 bites rendszerek túlmintavételezés nélkül. A túlmintavételezés technikája nem korlátozódik a lejátszó készülékekre (tehát a D/A áramkörökre). Felvételkor, az A/D átalakításakor is alkalmazható.

Mixer - lásd Keverőasztal.

MM - Moving Magnet - Mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők

Modul - olyan áramkör, amely egy készüléken belül önálló funkciót lát el, és önállóan cserélhető egységet képez. Ha valamely készülék jól elkülöníthető modulokból épül fel, akkor az esetleges hibát igen gyorsan el lehet hárítani olyképpen, hogy egyszerűen kicserélik a hibás modult.

Moduláció - az elektromos jel megváltoztatása bizonyos meghatározott rendszer szerint. A rádiózásban azt értik moduláción, hogy a hangfrekvenciás műsorjelet nagyfrekvenciás vivőhullámra ültetik (azaz a vivőhullámot a műsorjel ütemében változtatják). A rádióvevők ezt a modulált vivőhullámot fogják fel, s demoduláció útján visszanyerik belőle az eredeti műsorjelet. amplitúdó-moduláció (AM): a hosszú-, közép- és rövidhullámú rádiózásban alkalmazott modulációs módszer, amikor is a vivőhullámnak az amplitúdóját változtatják a hangfrekvenciás jel ütemében. Frekvencia-moduláció (FM): az URH tartományban alkalmazott modulációs módszer, amikor is a vivőhullámnak a frekvenciáját változtatják a műsorjel ütemében.

Modulációs zaj - mindennemű moduláció velejárója. Az analóg magnókon a modulációs zaj kevéssé zavaró, inkább csak elfátyolozza valamelyest a műsorjelet, főleg a komplex zenei részeken. A digitális technika modulációs zaja, a felbontási zaj kellemetlenebb, érdes karakterű granulációs zaj, de a jóminőségű készülékeken igen csekély.

MOL - Maximum Output Level. Az a maximális mágnesezettség, amelyet valamely szalag tárolni képes. Többnyire a közepes frekvenciasávban, 315-1000 Hz-en mérik, 3% torzításig vezérelve a magnószalagot.

Monitorozás - lásd Magnófejek

Monó - egycsatornás hangátvitel. A teljes hanginformációt egyetlen csatornán közvetítik. Térhatása értelemszerűen nincs.

Motional Feedback - mozgásvisszacsatolás. Olyan eljárás, amellyel javítani lehet az aktív hangsugárzók frekvenciaátvitelét, csökkenteni harmonikus torzításukat. Az a lényege, hogy a hangszóró membránjának mozgását ellenőrzik, általában oly módon, hogy parányi gyorsulásérzékelőt szerelnek a membránra. Az arról nyert jelet egy elektronika folytonosan összehasonlítja az eredetivel, felméri a hibát, abból korrekciós jelet képez, s azt az erősítőre juttatja.

Mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők

Mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők

Moving Coil - mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők

Moving Magnet - mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők

MPX-szűrők - az FM-Multiplex rádióadás 19kHz-es pilotjele megzavarhatja a magnók Dolby zajcsökkentő elektronikájának működését. Hogy ezt a veszélyt elhárítsák, minden Dolbyval ellátott magnóba beépítik az MPX-szűrőt.

Multipath - visszaverődés révén többszörösen vett antennajel. A visszaverődések nem egyszerre, hanem időben eltoltan érkeznek, s ezáltal torzítást okoznak.

Multiplay - magnófelvételi technika: az egyik csatornára már felvett jelet átmásolják a másik csatornára, miközben újabb műsort kevernek hozzá. (Például: előre felveszik a gitárkíséretet, majd hozzákeverik az énekes hangját.) A multiplay természetesen többször is megismételhető, miáltal egyre több hangszer vagy énekes hangját vihetjük fel a szalagra, de nyilván csak a legutoljára felvett szólam hangminősége tesz teljes értékű, a többi szólam csupán másolat (vagy a másolat másolata). A multiplay tehát a kétcsatornás - házi - magnók technikája. A stúdiókban a soksávos magnók fölöslegessé teszik a multiplay-módszert.

Multiplex - lásd FM-Multiplex

Munkapont - meghatározza valamely aktív elem, például a tranzisztor feszültségét, s ezzel a nyugalmi áramot, amely akkor mérhető, ha éppen nincs műsorjel. Ha a tranzisztort kivezéreljük, az áram és a feszültség a munkapont körül ingadozik, a zene ütemében. Nyugalmi áram nélkül a jel eltorzulna.

Muting - némítás, zajelnyomás. A rádiózásban az állomások közötti zajt nyomják el vele. Mértékét nagyon pontosan kell beállítani, mert nemcsak a zajt nyomja el, hanem a gyönge térerejű adókat is némíthatja. Az erősítőkön: általában egy nyomógomb, amellyel a hangerőt átmenetileg lehalkíthatjuk, anélkül, hogy elállítanánk a hangerőszabályzót. A CD-játszókban: a hibás működéskor fellépő zajt némítja. Muting-áramkörök nyomják el, továbbá, szinte minden készülékben a kapcsolási zajokat.

Műfejes sztereofónia - sztereó hangfelvételi technika. Különleges kelléke az úgynevezett műfej, amely az emberi fejet imitálja; ennek "hallójárataiban" helyezik el a mikrofonokat. A műfejes sztereofónia, ha a felvételt fejhallgatóval hallgatjuk vissza, egészen különleges effektusokra képes (noha nem tudja kiküszöbölni a fejhallgatóknak azt az eredendő hátrányát, miszerint nem tudják érzékeltetni a "színpad" középpontját).

MW - középhullám (angol, német)

Ny - O

Nyávogás - lemezjátszók vagy magnók egyenfutásának ingadozása. Megkülönböztetnek rövididejű ("flutter") és hosszabb időtartamú ("wow") ingadozást. A magyar szóhasználatban a kettőt együtt minősítik nyávogásnak. A lemezjátszókét szögsebesség-ingadozásnak is nevezik.

Nyolcas karakterisztika - lásd Mikrofonok

Nyomófilc - filclapocska, amely egyszerűbb magnókban a szalagot simítja rá a fejre. A kompakt kazettába már eleve be van építve.

Nyomógörgő - gumi- vagy műanyaggörgő, amely a magnószalagot a forgó hangtengelyhez szorítja, s ezáltal mozgásba hozza.

Nyomókamrás hangszóró - lásd Hangszórók

 

O

Oberflächenwellen-Filter - SAW-szűrő, azaz felületi hullám szűrő

Oszcilloszkóp - műszer, amely az elektromos rezgéseket láthatóvá teszi, és képernyőn, hullámrajzolatok formájában ábrázolja.

Offset - nullponteltolódás

Ohm - az ellenállás mértékegysége. Többszörösei a k (1.000 ohm) és a M (1.000.000 ohm).

Output - Kimenet (angol)

Overload - Túlvezérlés (angol)

Oversampling - túlmintavételezés (angol)

P - Q

Parametrikus ekvalizátor - lásd Ekvalizátor

Passzív keresztváltó - lásd Keresztváltó

Passzív membrán - lásd hangsugárzók

PCM - (Pulse Code Modulation) - analóg sávhatárolt jelek átvitelének, tárolásának egyik korszerű módszere. A jelből meghatározott időközönként mintát vesznek, és a minta amplitúdóját kerekítve, egész számot reprezentáló impulzus-sorozattal írják le. Ebből az impulzus-sorozatból a mintavétel frekvenciája, illetve a kerekítés finomsága (kvantálás) által meghatározott pontossággal lehet ismét előállítani az eredeti jelet. Az impulzussorozattal leirt jel digitálisan kezelhető.

PCM-processzor - olyan jelfeldolgozó berendezés, amely lehetővé teszi, hogy videómagnón analóg jelet rögzíthessünk digitális formában. A felíró csatorna A/D átalakítót, hibajavító kódolót és videó jelgenerátort tartalmaz. A digitális jelek a videó jel világosság-jelének helyére kerülnek. A lejátszó csatornában a digitális jeleket leválasztják a videó jelről, dekódolják, szükség esetén kijavítják a hibáit, és a D/A átalakítóval analóg jellé alakítják vissza.

Peak - csúcsérték (angol). Lásd még: Színuszhullám

Pegel - szint (német). Decibelben megadott arányszám; amely két elektromos mennyiséget hasonlít össze.

Pickup - hangszedő (angol)

Piezoelektromos hatás - bizonyos kristályos anyagok váltakozó feszültség hatására mechanikai rezgést végeznek (és megfordítva). Lásd Hangszórók, Hangszedők.

Pilotfrekvencia - egy 19kHz-es jel az FM-MULTIPLEX rádióadásban, amelyet a sztereó adó sugároz ki. A pilotfrekvenciából 38kHz-es segédvivőt állítanak elő, s ennek segítségével választják szét a vevőkészülékben a bal és a jobb csatorna jelét. Pilotelnyomás: a vevőkészüléknek ki kell szűrnie ezt a segédjelet, amely fütyülő, zavaró hangot eredményezhet a magnófelvételben.

Pit - apró mélyedések a Compact Disc felszínén, amelyek a lemezre felvitt információt hordozzák. Mélységük körülbelül 0,1Nm (mikrométer), szélességük 0,5Nm, hosszúságuk 0,8-4,6ľm. Akárcsak a hagyományos hanglemez barázdái, a CD-korong pitjei is spirálvonalban követik egymást, csak éppen nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé. A CD-játszó lézersugara a pitekről visszaverődő fényt "olvassa le". Egy-egy CD-korong körülbelül 4 milliárd pitet tartalmaz.

Pitch control - fordulatszám-finomszabályzás (angol).

PLL - (Phase Locked Loop) - Fáziscsatolt hurok: áramkör, amely konstans értéken tart valamely frekvenciát. Szabályozhatja például a lemezjátszón a fordulatszámot, vagy a CD-játszóban a digitális jeláradat ütemét.

Polaritás - a hifi-készülékek kivezetéseinek elrendezése. Egy-egy csatorna két-két kivezetőpontja közül a melegpont szolgáltatja a tulajdonképpeni jelet, a másik pólus a nullapont, s ezeket nem szabad felcserélni. A polaritás hibája érezhetően elrontja a sztereofóniát és a mélyhangátvitelt.

Polarizált fény - olyan fénysugár, amelynek rezgése egy jól meghatározható síkban terjed. A normál állapotú elektromágneses rezgéseknek (köztük a látható fénynek) nincs kitüntetett rezgéscsíkja. Az optikai letapogató rendszerekben, így a CD-játszóban is polarizált fényt: lézersugarat alkalmaznak.

Pot(encio)méter - változtatható elektromos ellenállás, amellyel szabályozni (csökkenteni) lehet a rábocsátott feszültséget. A hifi-készülék hangerő-, hangszín- és balansz-szabályzói általában pot(encio)méterek. Kör- vagy síkpályás kivitelűek.

Power Band Width - teljesítménysávszélesség (angol)

Preemfázis - előkiemelés

Prezensz - a felső középtartomány (néhány kHz-ig), amely a hangképben a "jelenlétérzetet" adja.

Pulse Code Modulation - PCM

QS - az egyik legismertebb kvadrofón eljárás. Úgynevezett mátrixkvadrofónia, amely a négy csatorna információját kétcsatornássá alakítja, hogy a hagyományos sztereó hanglemezen és magnókkal is rögzíteni lehessen. A négy csatorna információját lejátszáskor egy dekóderrel nyerik vissza. Egyszerűbb, olcsóbb, de kevésbé nívós eljárás, mint a CD-4.

R

Radialservo - Sugárirányú szervó

RAM - (Random Access Memory) - olyan adattároló, amelybe be is lehet írni adatokat, és ki is lehet olvasni őket, meghatározott sorrendben. A kiolvasás nem törli a már bevitt adatokat.

RCA-csatlakozó - Chinch-csatlakozó

Record Out Selector - erősítők szolgáltatása: választókapcsoló, amellyel az erősítő bármelyik bemenetének jelét a magnó kimenetre adhatjuk.

Redundancia - a digitális rendszerek működésének egyik feltétele, hogy a műsorjelen kívül további, "fölösleges", redundáns információt is közvetíthessenek. A redundáns információ segítségével állítják helyre azokat a szavakat, amelyek az átvitel során megsérültek vagy elvesztek. (Mint ahogyan az emberi agy is rekonstruálja a sérült szavakból valamely felirat szövegét.) A redundancia természetesen leköti a rendszer kapacitását, tehát takarékoskodni kell vele. A vídeómagnót használó rendszerek 52% redundanciával dolgoznak, a többi rendszer megelégszik 30%-kal. Újabban kifejlesztett rendszerek azzal kecsegtetnek, hogy a redundanciát 20%-ra csökkentik, s a hibajavító képességük mégis ugyanannyira hatékony marad.

Regeneráló fokozat - a digitális információ visszajátszásakor az az első teendő, hogy visszaállítsuk az impulzusok pontos alakját. A regeneráló fokozatnak az a dolga, hogy félreérthetetlenül megkülönböztesse az alacsony jelszinteket a magas jelszintektől, és szabályos impulzusformákat állítson elő a későbbi jelfeldolgozás számára.

Remanencia - annak mértéke, hogy a mágnesezési eljárás befejeztével mekkora a visszamaradó (remanens) mágnesezettség.

Rezonanciafrekvencia - az a frekvencia, amellyel valamely csillapítatlan elektromos vagy mechanikai rendszer rezeg, ha gerjesztik.

RIAA-korrekció - nemzetközileg elfogadott előírás a hanglemezvágáskor, illetve a hanglemez lejátszásakor alkalmazandó frekvenciakorrekcióra. (A Recording Industry Association in America ajánlása alapján.) Töréspontjai: 3180, 318 és 75µs. RIAA-korrektor: erősítő fokozat, amely a hanglemez lejátszásakor visszaállítja a hangkép eredeti arányait a fenti időállandók szerint.

Ribbon - lásd hangsugárzók

RMS - (Root Mean Square) - valamely időben változó fizikai mennyiség négyzetes középértéke vagy effektív értéke, amely e változó fizikai mennyiség munkavégző képességét adja meg. Szinuszos jel esetén az effektív érték a csúcsérték 1/1,41-ed része.

Rózsazaj - oktávonként 6 decibel meredekséggel vágott fehérzaj. Mérési célokra használják.

Rövidhullám - (SW, KW) - a 3÷30 MHz-es frekvenciatartomány. A rövidhullámú rádiózásban ebbe (pontosabban az 5,95÷26,1 MHz-es) tartományba esik a vivőhullám fekvenciája. Előnye a rövidhullámú rádiózásnak, hogy kis teljesítménnyel nagy távolságokat tud áthidalni, kihasználva, hogy a Föld légkörének ionoszférája visszaveri a rövidhullámú rádiójeleket. A hangminőség azonban mérsékelt és megbízhatatlan, High Fidelity céljára alkalmatlan.

Rumpel-Fremdspannungsabstand - Jel-idegenfeszültség arány (német)

Rumpel-Geräuschspannungsabstand - Jel-zaj arány (német)

S - Sz

S&H - (Sample & Hold) - olyan áramkör, amely megjegyez és rögzít valamely feszültségértéket. S & H áramkört alkalmaznak egyes magnók kijelzőjében (csúcsértékkijelző), valamint például a digitális rendszerek A/D átalakítóiban (ugyanis felbontáskor pillanatról pillanatra egy-egy jól definiálható feszültségértéket kell rögzíteni).

Sajátfrekvencia - lásd rezonanciafrekvencia

Sampling Rate - mintavételi frekvencia

Sarokfrekvencia - az a frekvencia, amelytől kezdve valamely szűrő működni kezd.

SAW-filter - korszerű szűrőtípus, amely nem diszkrét kondenzátorokból és induktivitásokból, hanem speciális anyagokból épül fel, és a piezoelektromos hatás alapján működik. Igen jó szelektivitásával tűnik ki, ezért tv-készülékek, videomagnók középfrekvenciás fokozatában használják.

Sávszélesség - lásd Frekvenciaátvitel

Schieberegister - digitális áramkör, amely az információt mindenkor egy meghatározott ütemidő szerint késleltetve adja tovább.

Scratch Filter - tűzörejszűrő (angol)

Segédvivő - lásd FM-multiplex

Shibata - lásd Tűgeometria

Skating-hatás - az az erő, amely a lemezjátszók hagyományos kivitelű (körzőtípusú) hangkarját játék közben a hanglemez középpontja felé húzza. Ezt kompenzálják a lemezjátszók antiskating mechanizmusával: ellensúllyal, rugóval stb.

Slew-Rate - Jelváltozási sebesség

Specifikáció - valamely készülék gyárilag garantált 1 műszaki jellemzőinek összessége.

Spektrum - a színkép általánosítása: tetszés szerinti hullámmozgás felbontása harmónikus összetevőire. Ilyen értelemben beszélünk például a hangfrekvenciás jel spektrumáról.

SQ - az egyik legismertebb kvadrofón eljárás. Úgynevezett mátrixkvadrofónia, amely a négy csatorna információját kétcsatornássá alakítja, hogy a hagyományos sztereó lemezjátszókkal és magnókkal is rögzíteni lehessen. A négy csatorna információját lejátszáskor egy dekóderrel nyerik vissza. Egyszerűbb, olcsóbb, de kevésbé nívós eljárás, mint a CD-4.

Stroboszkóp - optikai segédeszköz: apró pontok vagy rovátkák sorozata a lemeztányér peremén, amelyek (ködfénylámpával megvilágítva) állni látszanak, ha a fordulatszám éppen megfelelő.

SW - lásd Rövidhullám (angol)

Sugárirányú szervó - a CD-játszók optikai kiolvasófejének sugárirányban pontosan követnie kell a Pitek spirálvonalát, valamint a CD-korong forgásának excentricitását is. Erről gondoskodik ez a szervórendszer.

Süketszoba - lásd Visszhang

Sz

Szalagfajták - lásd Magnószalag

Szalagkomparátor - magnókba épített komputer, amely automatikusan beállítja a magnót a különféle magnószalag-gyártmányokhoz. A beépített hanggenerátor magas- és mélyfrekvenciájú mérőjeleket bocsát a szalagra, ezt a hangfelvételt a komputer leolvassa, és szükség esetén módosítja a felvételi szintet, az előmágnesezést és (ritkábban) a korrekciót.

Szalagmikrofon - lásd Mikrofonok

Szalagsebesség - szabványos (többféle) sebesség, amellyel a szalagot a magnófej előtt mozgatják. Az orsós készülékek többféle szalagsebességgel működhetnek (38-19-9,5-4,76cm/s), a kazettás magnók szabványos szalagsebessége 4,76cm/s. (Ugyanezek a sebességek coll/s-ban: 15-7,5-3,75-1,875). Ha a felvétel nem pontosan a szabványos sebességgel készült, akkor más készülékeken lejátszva megváltozhat a hangmagasság és a játékidő is. Erre való tekintettel némely magnón kismértékben változtatni lehet a szalagsebességet.

Szalagsugárzó - lásd Hangszórók

Szalagválasztó kapcsoló - ezzel állítjuk be a magnó előmágnesezését és a korrekciót a különböző szalagfajtákhoz.

Szelektivitás - rádióvevők jellemzője: mennyire pontosan képesek megkülönböztetni valamely adóállomás jelét a szomszédos adók jelétől.

Szélessávú hangszóró - lásd Hangsugárzók

Szerkesztés - az elkészített műsorrészletek sorrendjének meghatározása. Lásd még: Vágás.

Szervóerősítő - Pótlólagos erősítő, amely a szabályozókörben helyezkedik el, s nem iktatódik a jel útjába. Szervóerősítők stabilizálják a munkapontokat, ezek vezérlik a teljesítményfokozat nyugalmi áramát a bemeneti szint ütemében.

Szervómotor - elektronikusan vezérelt motor.

Szíjhajtás - erőátviteli módszer. A motor gumiszíjjal hajtja meg a lemezjátszó tányérját (illetve magnón a lendkereket).

Szimmetrikus be(ki)menet - általában a stúdiótechnikában alkalmazott megoldás: a be/kimenetek két, egymástól független melegponttal rendelkeznek, s ezek ellentétes fázis-ban adják ki, illetve fogadják a jelet. Az árnyékolás lényegében ettől függetlenül a készülék testpontjára kerül.

Szinkronmotor - váltakozó áramú motor, amelynek fordulatszáma szinkronban van (együtt változik) a hálózati frekvenciaval.

Szintézeres tuner - olyan rádióvevő, amelyen a vételi frekvenciát nem folyamatosan hangolva, forgókondenzátorral állítják be, hanem egy kvarckristály (MHz-nagyságrendű) önrezgését használják referenciául, s frekvenciaosztás révén jutnak pontos, változatlan frekvencia-értékekhez.

Színuszhang - olyan hang, amelynek nincsenek harmónikusai.

Színuszhullám - a szabályos színuszhullám időbeli lefolyását az alábbi ábra mutatja:

 

A jel egy teljes változása a periódusidőt (T), az 1 s-ra eső változások száma a frekvenciát (f) határozza meg. A frekvencia mértékegysége a Hertz=1/s. A színuszhullám maximális amplitúdója a csúcsérték.

Szinuszos teljesítmény - lásd Teljesítmény

Sztatikus feltöltődés - dörzsölés hatására a műanyagok elektromosan feltöltődnek. A hanglemez is igen könnyen feltöltődik, azáltal, hogy kihúzzuk a tasakból (lejátszás közben a hangszedőtű is folyvást dörzsöli). Amikor a töltés kisül, pattogó zaj hallatszik. A hanglemezek sztatikus feltöltődését különféle eszközökkel próbálják megszüntetni: antisztatizáló folyadékokkal, tőrlökendőkkel, játék közben a lemezre helyezett, leföldelt ecsetekkel stb.

Sztereó bázis - lásd Bázisszélesség

Sztereo(fónia) - két- (vagy többcsatornás, térhatású hangátvitel. A hangátvitel során az összes "táncszemből" - mikrofonból, erősítőkből, hangsugárzókból stb. - legalább kettőre van szükség.

Szub-basszus - lásd Hangsugárzók

Szubszonikus szűrő - egészen alacsony (10-20Hz alatti frekvenciákon hatásos) szűrő. Megakadályozza, hogy ezek a káros jelek a hangszóróra jussanak. Önmagunkban ugyan nem volnának hallhatók, de torzítást okozhatnak.

Szuper-vesekarakterisztika - lásd Mikrofonok

Szűrők - áramkörök, amelyek megváltoztatják a jel spektrumát. Például elválasztják a hasznos frekvenciatartományt a nemkívánatostól: csökkentik vagy eltüntetik a küiönféle zajokat ("rumpli"- és tűzörejszűrő). Amelyik szűrő a magas tartományban vág, azt aluláteresztőnek, amelyik pedig az alacsonyabb frekvenciákat nyomja el, felüláteresztőnek nevezik. Az a frekvencia, amelytől kezdve a szűrő már hatékony, a szűrő sarokfrekvenciája. A szűrő különböző meredekséggel vághat; a legkönnyebben kivitelezhető konstrukciók vágási meredeksége 6, 12 vagy 18dB/oktáv lehet. Minél meredekebben vág a szűrő, annál költségesebb, és annál nehezebb kézbentartani a fázis-átvitelét. Az a frekvenciatartomány, amelyben a szűrő hatékony, a szűrő sávszélessége.

T

Tachovezérlés - elektronikus fordulatszámvezérlés. Váltóáramú feszültséget állítanak elő egy úgynevezett tacho-generátorral (fordulatszám-jeladóval), s ez a feszültségérték, miután egyenirányították, referencia gyanánt szolgál a motor fordulatszámának szabályzásához.

Tangenciális hangkar - lásd Vízszintes szöghiba

Tangenciális szöghiba - lásd Vízszintes szöghiba

Tape Monitor - (Hinterbandkontrolle) - lásd Magnófejek

Tápegység - konstans feszültséget szolgáltató egység, amely ellátja tápfeszültséggel a különféle készülékeket. (Fontos szempont, hogy a belső ellenállása minél kisebb legyen.)

Tároló - lásd RAM

Telítődés - a magnószalag csak egy meghatározott mértékig mágnesezhető. Ha a mágnesezést még tovább növeljük (túlvezérlés), a szalag telítődik, és már nem a jelszint növekszik rajta, csak a torzítás.

Teljesítmény - az erősítő munkavégző képessége, wattban megadva. Eltérő lehet aszerint, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig, szélesebb avagy szűkebb frekvenciasávban, kisebb avagy nagyobb torzítással stb. várjuk-e el a szóbanforgó teljesítményt. Névleges (tartós, szinuszos) teljesítmény: 1kHz-en, a gyártó állal megadott torzításon belül, hosszabb (néhány perces) időtartamig szolgáltatott kimeneti teljesítmény. Zenei teljesítmény: rövid ideig tartó, a zenei csúcsokat modellező kimeneti teljesítmény, amely általában nagyobb a névlegesnél.

Teljesítményerősítő - a hangsugárzók meghajtására szolgáló erősítő egység, amely viszonylag kismértékű feszültségerősítést, de nagymértékű áramerősítést végez. Előfordul, hogy egybe van építve az előerősítővel, de többnyire külön egység gyanánt használatos.

Teljesítménysávszélesség - az a frekvenciatartomány, amelyen belül az erősítő teljesítménye még a legmélyebb és legmagasabb frekvenciákon sem esik többet 3 decibelnél, egyszersmind belül marad valamely definiált torzításhatáron.

Térerőkijelző - azt mutatja, hogy mekkora a vett rádióadó térereje. Ezáltal segít behangolni a készüléket, illetve beállítani az antenna irányát.

Terhelhetőség - a maximális elektromos teljesítmény, amelyet a hangsugárzó vagy a fejhallgató még károsodás és torzítás nélkül el tud viselni. Különbséget kell tennünk zenei és névleges terhelhetőség között. Az előbbi azt a teljesítményt jelöli, amelyet a hangsugárzó egy rövid ideig még éppen feldolgozni képes; a névleges, azaz hosszabb ideig elviselhető terhelhetőség ennél nyilván kisebb. Tökéletes biztonságot így se várjunk el, ugyanis az erősítők, ha túlvezérlődnek, teljesítményüknek aránytalanul nagyobb hányadát a magashangszóróra bocsátják, márpedig az csak kevéssé terhelhető. A terhelhetőség természetesen semmi sem mond a hangminőségről, sem pedig arról, hogy mennyire hangosan fog szólni a hangsugárzó.

THD - Total Harmonic Distortion (angol) - Teljes Harmónikus Torzítás

Timer - lásd Kapcsolóóra

TIM - (Transient InterModulation distortion) - Tranziens intermodulációs torzítás) - lásd Intermoduláció

Total harmonic distortion - Teljes Harmónikus Torzítás

Törlőfej - lásd Magnófejek

Törlési csillapítás - a hasznos jel és az előző (letörölt) felvételhól visszamaradt jel aránya, decibelben.

Tölcséres hangszóró - olyan hangszóró, amelynek membránját egy (többnyire exponenciális ívelésű) tölcsérrel látják el, s ezáltal mintegy akusztikailag illesztik a levegőhöz. Előnye, hogy különlegesen nagy hatásfokú, s igen nagy hangnyomást képes kelteni. Hátránya, hogy színezett hangképet szolgáltat, s használata ezért a modern hifiben igencsak visszaszorult. A méretei is kellemetlenül nagyok lehetnek, ezért inkább csak a magashangok lesugárzására használják (nyomókamrás hangszóró).

Track(ing)ability - letapogatási képesség. A lemezjátszók hangszedőjének jellemzője: hogy mekkora torzítással képes letapogatni a növekvő kitérésű barázdákat.

Transmission line - lásd Hangsugárzók

Transzformátorok - olyan eszközök, amelyek a beléjük vezetett feszültséget meghatározott arányban növelik vagy csökkentik. Ezt az arányt a primer, illetve szekunder tekercs menetszámának aránya határozza meg. A hálózati transzformátor a hálózati, 230 voltból állítja elő azt a feszültséget, amelyre a készülékek tápegységének szüksége van. Az illesztőtranszforátorok a jel impedanciaját változtatják meg, abból a célból, hogy a műsorjelet valamely más készülék számára feldolgozhatóbbá tegyék. Illesztőtranszformátort használnak például a mozgótekereses hangszedő és a fonoelőerősítő között. Hasonló funkciót lát el az elektroncsöves erősítők kimenőtranszformátora, amely a hangsugárzók 4, 8 vagy 16 ohm impedanciáját illeszti az erősítő tíz-százszorta nagyobb kimenőimpedanciájához.

Tranziensek - impulzusszerű jelek. A jel amplitúdójának hirtelen változásai.

Tranzisztor - aktív félvezető eszköz, amely erősítésre vagy jelkapcsolásra alkalmas. Legfontosabb tulajdonságai: hosszú élettartam, azonnali üzemkészség, (az elektroncsőhöz képest) csekély melegedés.

Tranzitfrekvencia - az a felső határfrekvencia, amelyen a tranzisztor erősítési tényezője 1-szeresre csökken. Minél magasabb a tranzitfrekvencia, annál szélesebb az átviteli sáv.

Treble - a hangkép magastartománya. (Erősítőkön ez a felirat a magas hangszínszabályzót jelöli.)

Túlnyúlás - a tűhegy-karcsapágy távolság és a lemezközpont-karcsapágy távolság különbsége. Ha a hangkart beforgatjuk a lemez középpontjához, a tűhegy mindig túlnyúlik a középponton. Hogy mennyivel kell túlnyúlnia, azt a konstruktőrök előírják, optimalizálva ezzel a vízszintes szöghiba okozta torzítást.

Túlterhelés elleni védelem (áramkorlátozó) - áramkör, amely az erősítők teljesítményfokozatát védi rövidzár vagy túlterhelés ellen. Az elektronikus biztosítékot (eltérően az olvadóbiztosítéktól) nem kell kicserélni, az üzemzavar elmúltával önműködően visszakapcsol.

Túlvezérlés - túl magas jelszint, amelyet valamely készülék már nem képes torzítatlanul feldolgozni.

Tuner - Rádióvevő (angol)

Tűerő - hangszedők paramétere. A hangszedő tűjét egy bizonyos erővel a barázdában kell tartanunk, hogy követni tudja annak kitéréseit. Valaha grammban, jelenleg millinewtonban (mN) adják meg; 1g=kb. 10mN. Általában a hangkaron lévő ellensúllyal kell beállítani.

Tűgeometria - a hangszedőtűk hegyének minél jobban imitálniuk kell annak a késnek az alakját, amellyel a lemezt vágják. A legtöbb (legolcsóbb) hangszedő tűhegye legömbölyített, kúpos. Ez az alakzat erősen eltér a lemezvágó kés alakjától, és ezért a kritikus helyeken nem követheti eléggé pontosan a lemez barázdáit. Jobban szimulálják a kés alakját az elliptikus (biradiális), s még jobban a lándzsahegy-szerű (parabolikus, Shibata, Fine-Line, van den Hul stb.) alakzatok.

Tükörfrekvenciás elnyomás - rádióvevők jellemzője. Azt mutatja meg, hogy a venni kívánt adó jelénél mennyivel kisebb jelet eredményez a tükörfrekvenciás adó (azaz a venni kívánt hasznos jel, amelyhez hozzáadjuk a KF-frekvencia kétszeresét, 21,4MHz-et).

Tweeter - magashangszóró (angol)

U - V - W

URH - a CCIR-norma szerint 87,5 és 108MHz közötti, az OIRT szerint 63÷73MHz közötti, FM-rádióadások céljára használatos frekvenciatartomány.

Utókiegyenlítés - (Deemfázis) az URH-adásban alkalmazott előkiemelés (preemfázis) tükörképe: az eredeti arányok visszaállítása a vevőkészülékben. (E technika célja: csökkenteni a műsor zaját.) Az OIRT és CCIR előírások szerinti elő- és utókiegyenlítés értéke 50µs.

Utózengési idő - Visszhang

Vágás - az a művelet, amelynek során a magnófelvételből elhagyják a fölösleges részleteket, s a végső sorrendet megszerkesztik. Az analóg magnófelvételt a szó szoros értelmében ollóval vágják. A digitális felvétel nem hagyja magát ennyire könnyen vágni-szerkeszteni; általában bonyolult közbülső elektronikák segítségével helyezik az egyes részleteket ide-oda.

Van den Hul - lásd Tűgeometria

Varicap - kapacitásdióda

Vaskróm - ferrocrome - lásd Magnószalag

Vasoxid - lásd Magnószalag

Vese-karakterisztika - lásd Mikrofonok

Végfok - lásd Teljesítményerősítő

VHS - (Video Home System) - a japán JVC cég videórendszere; a leginkább elterjedt közhasznú videómagnó-rendszer. A képjelet forgófej, a hangjelet többnyire álló fej rögzíti. Az úgynevezett Hi-Fi-VHS készülékeken a hangot is forgófejjel írják-olvassák, és valóban hifihangminőséget produkálnak vele.

Visszacsatolás - elektromos kapcsolási módszer, melynek során az erősítő kimeneti jelét összehasonlítják a bemenő jellel, s a kettő különbségének (a hibajelnek) megfelelően folyamatosan korrigálják a bemenő jelet. A visszacsatolás egy-egy áramköri egységre korlátozódhat, de kiterjedhet akár a teljes erősítőfokozatra is.

Visszhang - a falakról visszaverődő hangot visszhangnak nevezzük. Mivel nagyobb utat tesz meg a fülünkig, mint a közvetlenül érkező hang, a visszhang időben eltolva jelentkezik. Zárt terekben a hang többszörösen visszaverődik, hacsak a falakra nem visznek fel különleges hangelnyelő anyagokat. Akusztikai mérések céljára szolgál a süketszoba, amely a végletekig csillapítva van; akusztikai kísérletekre (illetve hangfelvételek utólagos visszhangosítására) használják a zengő szobát, amely egyáltalán nincs csillapítva. A terem falai között ide-oda verődő hangenergia egy idő után felemésztődik, elhal, "lecseng". Hogy ez mennyi idő múltán következik be, az a terem méreteitől, alakjától, csillapításától függ. Az utózengési idő a teremakusztika egyik legfontosabb paramétere. A visszhang-effektust mesterségesen is szimulálni lehet (zengetés), elektronikus eszközökkel, illetve olyan magnókkal, amelyeknek külön felvevő- és külön lejátszófejük van.

Video-8-System - a japán Sony cég videórendszere, amelynek kazettája kb. akkora, mint a hagyományos magnókazetta. Ebben a rendszerben a hangot kizárólag forgófejjel rögzítik, és így lényegesen. jobb hangminőséget érnek el, mint az (állófejes) VHS.

Vivőfrekvencia - lásd FM-multiplex

Vízszintes szöghiba - lemezjátszáskor a hangszedő hossztengelyének a lemezbarázda érintőjében kell elhelyezkednie, amikor is a tűhegy az érintési pontba esik. Az ettől való eltérés, a vízszintes szöghiba torzítást okoz. A hagyományos, "körző-típusú" hangkarokon mindig fellép egy bizonyos mértékű szöghiba, ellentétben a "lineáris", "tangenciális" hangkarokkal, amelyek ezt a hibát kiküszöbölik.

Volume - angol - hangerő, hangerőszabályzó.

Vonal be/kimenet - nagyszintű lineáris be- és kimenet. Feszültségszintjét és impedanciáját szabványban rögzítették.

VU-Meter - Volume Unit Meter (angol) - a kivezérlés ellenőrzésére szolgáló mérőkészülék.

Watt - az elektromos teljesítmény mértékegysége, a feszültség és az áram szorzata.

Woofer - mélyhangszóró.

Wov and flutter - nyávogás

X - Y - Z

X-over - lásd Keresztváltó

X-váltó - lásd Keresztváltó

Yagi-antenna - lásd Antennák

Zajcsökkentő rendszerek - olyan elektronikák, amelyekkel csökkenteni lehet a műsor zaját (főleg a magnófelvétel során). Megkülönböztetünk nyílt és zárt rendszerű zajcsökkentőket. A nyílt rendszerű zajcsökkentők egyszerűbb vagy bonyolultabb szűrők, ezek a már meglévő műsor magas frekvenciájú (5-6 kHz fölötti) összetevőit csillapítják, tehát a zajjal együtt a műsor információtartalmát is csökkentik. Ilyen a Philips cég DNL zajcsökkentő rendszere is. A magnók zajának csökkentésére szánt elektronikák többsége azonban úgynevezett zárt rendszer, amelyet felvételkor és lejátszáskor egyaránt működtetni kell, s e funkciói tükörképszerűen kiegészíti egymást. Mindegyik eljárásnak az a lényege, hogy felvételkor eltorzítják, lejátszáskor helyreállítják a műsor arányait, abból a célból, hogy a magnófelvétel zaja a műsorhoz képest kevéssé érvényesüljön. Zárt rendszerű a Dolby B és a vele kompatibilis ANRS, valamint a dbx és a HighCom.

Zavarfeszültség - nemkívánt feszültségek, amelyek a hifi-berendezés működésekor lépnek fel (lásd Jel-zaj, Jel-idegenfeszültség stb.)

Zenei terhelhetőség - lásd Terhelhetőség

Zenei teljesítmény - lásd Teljesítmény

Zenekereső funkció - kazettás magnók és CD-játszók szolgáltatása: gyorscsévéléskor a készülék érzékeli a műsorrészek közötti szüneteket, és a kijelölt helyen (például a 7. szünet után) lejátszásra kapcsol.

Zengő szoba - lásd Visszhang